HU/Prabhupada 1018 - Rādhā-Kṛṣṇát kezdetben Lakṣmī-Nārāyaṇa szintjén kell imádnunk

Előző oldal - videó 1017

Következő oldal - videó 1019

730408 - Lecture SB 01.14.44 - New York

Pradyumna: Fordítás: „Vagy talán örökre űr támadt benned, mert elvesztetted legdrágább barátodat, az Úr Kṛṣṇát? Ó, fivérem, Arjuna, nem tudok másra gondolni, ami oka lehetne szomorúságodnak.” (SB 1.14.44)

Prabhupāda: Tehát Kṛṣṇa Arjuna bensőséges barátja volt. Nem csak Arjunáé, hanem az összes Pāṇḍaváé. Ők képtelenek elviselni a Kṛṣṇától való elszakadást. Ez Kṛṣṇa bhaktájának ismertetőjele. Caitanya Mahāprabhu azt mondta, hogy, „Nem szeretem Kṛṣṇát.” Most épp nem jut eszembe ez a vers… Na prema-gandho ’sti (CC Madhya 2.45). „Nem szereted Kṛṣṇát? Örökké Utána sírsz, és mégis azt mondod, hogy nem szereted Őt?” „Nem, a sírásom csak színlelés. Igazából nem vagyok Kṛṣṇa bhaktája.” „Miért?” „Mivel ha Kṛṣṇa bhaktája lennék, akkor hogyan tudnék élni Nélküle? Még nem haltam meg. Ez azt jelenti, hogy nem szeretem Őt.” Ez a szeretet jele; a szerető egy pillanatig sem képes élni anélkül, hogy szerelme társaságában lenne. Ez a szeretet jele.

Ez a szeretet csak Rādhā és Kṛṣṇa között, vagy a gopīk és Kṛṣṇa között értelmezhető, máshogy nem. Mi valójában nem tudjuk, hogy mit jelent a szeretet. Mint ahogy Caitanya Mahāprabhu mondta, hogy

āśliṣya vā pāda-ratāṁ pinaṣṭu mām

adarśanān marma-hatāṁ karotu vā

yathā tathā vā vidadhātu lampaṭo

mat-prāṇa-nāthas tu sa eva nāparaḥ

(CC Antya 20.47, Śikṣāṣṭaka 8)

yugāyitaṁ nimeṣeṇa

cakṣuṣā prāvṛṣāyitam

śūnyāyitaṁ jagat sarvaṁ

govinda-viraheṇa me

(CC Antya 20.39, Śikṣāṣṭaka 7)

Govinda-vira. A vira elkülönülést jelent. Ezt Rādhārāṇīra érti… Caitanya Mahāprabhu Śrīmatī Rādhārāṇī szerepét játszotta. Kṛṣṇa, mikor nem értette Saját magát… Kṛṣṇa határtalan. Annyira határtalan, hogy még Ő Maga sem érti. Ez a határtalan. A határtalan nem képes megérteni a Saját határtalanságát. Ezért Kṛṣṇa fogta Śrīmatī Rādhārāṇī eksztázisát, s ez Śrī Caitanya Mahāprabhu. Nagyon szép ez a kép: Kṛṣṇa Rādhārāṇī eksztatikus hangulatát, Rādhārāṇī szerelmét felvéve megjelenik, mint Śrī Caitanya Mahāprabhu. Śrī-kṛṣṇa-caitanya rādhā-kṛṣṇa nahe anya (Śrī Guru-paramparā 6). Az Úr Caitanya Mahāprabhu imádatával egyidejűleg Rādhāt és Kṛṣṇát is imádjuk. Rādhā-Kṛṣṇát nagyon nehéz imádni. Akárhogyan is imádjuk Rādhā-Kṛṣṇát, az Rādhā-Kṛṣṇa Lakṣmī-Nārāyaṇa formájában történő imádata. Rādhā-Kṛṣṇát kezdetben Lakṣmī-Nārāyaṇa szintjén kell imádnunk, áhítattal és tisztelettel, nagyon szigorúan követve a szabályokat és az előírásokat. Máskülönben Rādhā-Kṛṣṇa Vṛndāvanában, ők, a bhakták nem azért imádják Kṛṣṇát, mert Ő Isten, hanem azért imádják, mert Ő Kṛṣṇa. Ez nem imádat, hanem afelett áll. Ez egyszerűen csak szeretet. Pont, mint ahogyan a szerelmed szereted, ez nem jelent imádatot. Ez egy spontán dolog, a szív dolga. Ilyen hát a Vṛndāvana állapot. Tehát habár nem vagyunk a Vṛndāvana szint legmagasabb helyzetében, mégis, ha nem érezzük a Kṛṣṇától való élkülönülést, tudnunk kell, hogy még nem vagyunk Kṛṣṇa tökéletes bhaktái. Ezt akarjuk, érezni az elkülönülést.