HU/Prabhupada 1056 - A Kṛṣṇa-tudat mozgalma lelki szinten van, a test, az elme és az intelligencia fölött



750522 - Conversation B - Melbourne

Prabhupāda: Indiában még mindig, ha valakinek nagyon szép kertje és virágai vannak, és ha valaki megy, hogy „Uram, szeretnék néhány virágot a kertedből Isten imádatához,” „Igen, vegyél csak!” Nagyon fognak ennek örülni.

Raymond Lopez: Ez az ember, ha a megélhetése a virágokból származik, nem tudom,... Úgy gondolom, sajnos a tulajdona a saját maga számára fontosabb.

Wally Strobes: Van egy vicces történet. Kapcsolódik ehhez, és arról szól, hogy virágot szedtek két embertől, akik kertészetet működtettek. És egy fellebbezésen is keresztül kellett mennünk, míg végül hazaengedték őket. De pont mielőtt ez a fellebbezés történt volna, két fiúknak egy üvegházra volt szüksége a különleges növényükhöz, amely itt kint is van.

Śrutakīrti: Az a tulasī növény.

Wally Strobes: És nem tudtak semmit az üvegházakról. Tehát körbeautóztak, és az egyik azt mondta, „Menjünk és keressünk valamit az üvegházakról. Ó, itt egy jó kertészet!” Behajtottak a kocsival. A bhakták kiszálltak, és azt mondták, „Elnézést, uram, minket az üvegházak érdekelnek!” Erre a tulajdonos így válaszolt: „Lennének kedvesek eltűnni a földemről?” Ugyanaz a kertészet volt. A környéken kétszáz másik kertészet van. Ő pont azt az egyet szúrta ki.

Prabhupāda: De ha az emberek Isten tudatosak lettek volna, akkor bocsánatot kértek volna, hogy „Ó, Isten szolgálata miatt jöttetek. Rendben, vigyétek!” Ezért az első dolog az, hogy az embereket Isten tudatossá kell tenni. Ekkor minden szabályozva lesz. Yasyāsti bhaktiḥ... Ez a vers a Bhāgavatában van,

yasyāsti bhaktir bhagavaty akiñcanā
sarvair guṇais tatra samāsate surāḥ
harāv abhaktasya kuto mahad-guṇā
manorathenāsati dhāvato bahiḥ
(SB 5.18.12.)

Azt jelenti, hogy „Bárki, aki Isten tudatos, aki bhakta, az minden jó tulajdonsággal rendelkezik.” Amit mi jó tulajdonságnak tekintünk, azzal ő rendelkezik. És ehhez hasonlóan az, aki nem Isten bhaktája, annak nincsenek jó tulajdonságai, mert ő az elme szintjén fog lebegni. Különböző szintek léteznek. Az általános az testi életfelfogás, „Én ez a test vagyok. Ezért az a dolgom, hogy elégedetté tegyem az érzékeimet.” Ez a testi életfelfogás. Mások azt gondolják, „Nem ez a test vagyok. Az elme vagyok!” Ők az elmebeli spekulációval foglalkoznak, mint a filozófusok, a gondolkodó emberek. És efölött van az emberek intelligens osztálya, akik valamilyen jógát gyakorolnak. És a lelki szint efölött található. Első a testi felfogás, ez a durva szint, majd az elme, aztán az intellektuális és a lelki.

Ez a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom a lelki szinten van, a test, az elme és az intelligencia fölött. És valójában el kell jutnunk erre a szintre, mert lelkek vagyunk, tehát sem nem ez a test, sem az elme, sem az intelligencia. Azok, akik a lelki tudat szintjén állnak, mindennel rendelkeznek, intelligenciával, az elme és a test megfelelő használatával. Mint egy milliomos, akinek minden alacsonyabb rendű tulajdon a birtokában van. Tíz vagy száz vagy ezer rúpia, mindene megvan. Ehhez hasonlóan ha megpróbáljuk az embereket felemelni az Isten tudat szintjére, akkor ő minden egyéb tulajdonságot is birtokolni fog, hogy hogyan gondoskodjon a testről, hogyan használja az elmét és az intelligenciát, mindent. De az lehetetlen, hogy mindenki Isten tudatos legyen. Ez lehetetlen, mert különböző szintek vannak. De legalább az emberek egy osztályának az ideális, Isten tudatos társadalomban kell maradniuk. Mint ahogyan a mindennapjainkban szükségünk van ügyvédekre, mérnökökre, orvostanhallgatókra, sok mindenkire, ehhez hasonlóan a társadalomban is kell legyen olyan osztály, akik tagjai teljesen Isten tudatosak és ideálisak. Erre szükség van.