HU/SB 1.1.15
15. VERS
- yat-pāda-saṁśrayāḥ sūta
- munayaḥ praśamāyanāḥ
- sadyaḥ punanty upaspṛṣṭāḥ
- svardhuny-āpo ’nusevayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—akinek; pāda—lótuszlába; saṁśrayāḥ—akik menedéket kerestek; sūta—ó, Sūta Gosvāmī; munayaḥ—a nagy bölcsek; praśamāyanāḥ—a Legfelsőbb iránti odaadásban elmerülve; sadyaḥ—egyszerre; punanti—megszentel; upaspṛṣṭāḥ—egyszerűen a társasága; svardhunī—a szent Gangesz; āpaḥ—vize; anusevayā—használatba vesz.
FORDÍTÁS
Ó, Sūta, azok a nagy szentek, akik tökéletes menedéket találtak az Úr lótuszlábainál, azonnal meg tudják szentelni azokat, akik kapcsolatba kerülnek velük, míg a Gangesz vize csak hosszú idő után tisztíthatja meg az embert.
MAGYARÁZAT
Az Úr tiszta bhaktái nagyobb erővel rendelkeznek, mint a szent Gangesz folyó vize. Az embernek hosszú időn keresztül kell használnia a Gangesz vizét ahhoz, hogy lelki haszna származzon belőle, ám az Úr tiszta bhaktáinak kegyéből nyomban megtisztulhat. A Bhagavad-gītā azt mondja, hogy bárki — tekintet nélkül arra, hogy śūdrának, nőnek vagy kereskedőnek született — menedéket kereshet az Úr lótuszlábainál, s ha így tesz, visszatérhet Istenhez. Az Úrnál menedéket keresni annyit jelent, mint menedéket keresni a tiszta bhaktáknál. A tiszta bhaktákat, akik a szolgálaton kívül semmi mással nem törődnek, a Prabhupāda és a Viṣṇupāda nevekkel tisztelik meg, amely arra utal, hogy ezek a bhakták az Úr lótuszlábait képviselik. Ezért bárki, aki menedéket keres egy tiszta bhakta lótuszlábánál, úgy, hogy lelki tanítómesterének fogadja el őt, azon nyomban megtisztulhat. Az Úr ilyen tiszta bhaktáit ugyanúgy tisztelik, mint az Urat, mert az Úr legbensőségesebb szolgálatát végzik, hiszen kivezetik az anyagi világból az elesett lelkeket, akiktől az Úr azt akarja, hogy térjenek haza, vissza Hozzá. Az ilyen tiszta bhaktákat az Írások szerint az Úr helyetteseinek nevezik. A tiszta bhakta őszinte tanítványa lelki tanítómesterét az Úrral egyenlőnek tekinti, de magát mindig az Úr szolgája alázatos szolgájának tartja. Ez a tiszta odaadás útja.