HU/SB 1.1.19
19. VERS
- vayaṁ tu na vitṛpyāma
- uttama-śloka-vikrame
- yac-chṛṇvatāṁ rasa-jñānāṁ
- svādu svādu pade pade
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vayam—mi; tu—de; na—nem; vitṛpyāmaḥ—pihenni fog; uttama-śloka—az Istenség Személyisége, akit transzcendentális imák dicsőítenek; vikrame—kalandok; yat—amelyik; śṛṇvatām—folytonos hallással; rasa—zamat; jñānām—akik jártasak; svādu—ízlel; svādu—ízes; pade pade—minden lépésnél.
FORDÍTÁS
Sohasem fáradunk bele a himnuszokkal és imákkal dicsőített Istenség Személyisége transzcendentális kedvteléseinek hallgatásába. Akikben kifejlődött a Hozzá fűződő transzcendentális kapcsolat íze, azok minden pillanatban élvezettel hallgatják kedvteléseit.
MAGYARÁZAT
Nagy különbség van a világi történetek — legyenek akár kitalált, akár történelmi írások — és az Úr transzcendentális kedvteléseinek leírásai között. A világegyetem történelmében találhatunk utalásokat az Úr inkarnációinak kedvteléseire. A Rāmāyaṇa, a Mahābhārata és a Purāṇák a régmúlt idők történelme, amelyet az Úr inkarnációinak kedvteléseivel kapcsolatban jegyeztek le, s ezért örökké frissek maradnak, még többszöri olvasás után is. Az ember élete során újra és újra elolvashatja a Bhagavad-gītāt vagy a Śrīmad-Bhāgavatamot, mindig talál benne új információt. A világi hírek statikusak, míg a transzcendentális hírek dinamikusak, ahogyan a lélek dinamikus, az anyag pedig statikus. Akik kedvet kaptak a transzcendentális téma megértéséhez, sohasem fáradnak bele az ilyen elbeszélések hallgatásába. Az embernek hamar elege lesz az anyagi cselekedetekből, de a transzcendentális, odaadó tettekbe sohasem fárad bele. Az uttama-śloka kifejezés arra az irodalomra utal, amely nem a tudatlanságban gyökerezik. A világi irodalomra a sötétség, azaz a tudatlanság kötőereje hat, míg a transzcendentális irodalom teljesen különbözik ettől. A transzcendentális irodalom a sötétség kötőereje fölött áll, s az olvasás előrehaladtával, valamint a transzcendentális téma megvalósítása által fénye egyre ragyogóbbá válik. A csupán nevükben felszabadultakat sohasem elégíti ki az ahaṁ brahmāsmi szavak ismétlése. Ez az erőltetett Brahman-megvalósítás elcsépeltté válik, s hogy valódi gyönyört ízleljenek meg, a Śrīmad-Bhāgavatam elbeszéléseihez fordulnak. Akik nem ilyen szerencsések, azok az altruizmusnál és a világi filantropizmusnál keresnek menedéket. Ez azt jelenti, hogy a Māyāvādī filozófia világi, míg a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam filozófiája transzcendentális.