HU/SB 1.10.11-12
11-12. VERSEK
- sat-saṅgān mukta-duḥsaṅgo
- hātuṁ notsahate budhaḥ
- kīrtyamānaṁ yaśo yasya
- sakṛd ākarṇya rocanam
- tasmin nyasta-dhiyaḥ pārthāḥ
- saheran virahaṁ katham
- darśana-sparśa-saṁlāpa-
- śayanāsana-bhojanaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sat-saṅgāt—a tiszta bhakták társasága által; mukta-duḥsaṅgaḥ—megszabadulva a káros, anyagi társulástól; hātum—feladni; na utsahate—sohasem kísérli meg; budhaḥ—az, aki megértette az Urat; kīrtyamānam—dicsőíti; yaśaḥ—hírnév; yasya—akié; sakṛt—csak egyszer; ākarṇya—csupán hallja; rocanam—elégedetté teszi; tasmin—Neki; nyasta-dhiyaḥ—az, aki átadta elméjét Neki; pārthāḥ—Pṛthā fiai; saheran—el tudja viselni; viraham—távollétet; katham—hogyan; darśana—szemtől szemben lát; sparśa—megérint; saṁlāpa—beszélget; śayana—alszik; āsana—ül; bhojanaiḥ—együtt eszik.
FORDÍTÁS
Az intelligens ember, aki a tiszta bhakták társaságában megismerte a Legfelsőbb Urat, s aki megszabadult a materialisták káros társaságától, többé nem tud lemondani arról, hogy az Úr dicső tetteiről halljon, még akkor sem, ha csupán egyszer hallott róluk. Hogyan tudták hát a Pāṇḍavák elviselni a távollétét, amikor bensőségesen kapcsolatban álltak Vele, szemtől szemben láthatták Őt, megérinthették, beszélgethettek Vele, együtt aludhattak, üldögélhettek és Vele ehettek?
MAGYARÁZAT
Az élőlény eredeti helyzete az, hogy egy nála magasabb szinten állót szolgáljon, s most arra kényszerül, hogy az illuzórikus anyagi energia parancsainak engedelmeskedjen az érzékkielégítés különféle formáiban. Az érzékek szolgálatába soha nem fárad bele, s ha belefárad is, az illuzórikus energia szünet nélkül arra kényszeríti, hogy folytassa tovább, anélkül hogy elégedett lenne. Az efféle érzékkielégítésnek vége-hossza nincs, a feltételekhez kötött lélek pedig a szabadulás reménye nélkül szolgaságba süllyed. Szabadulást csakis a tiszta bhakták társasága hozhat számára, amelyben transzcendentális tudata lassanként felébred. Így tudhatja meg, hogy örök helyzete az, hogy az Urat szolgálja, nem pedig az eltorzult érzékeket, ahogyan a kéj, a düh, az uralkodási vágy stb. diktálják. A materialista társulás, barátság és szeretet mind a kéj különféle megnyilvánulásai. Az otthon, az ország, a család, a társadalom, a vagyon s minden más, amely ezzel jár, csupán az anyagi világhoz kötöznek bennünket, amelyet örökké az élet háromféle szenvedése kísér. A tiszta bhakták társaságában, őket alázatosan meghallgatva az anyagi élvezet iránti ragaszkodásunk csökken, s fölébe kerekedik a vágy, hogy az Úr transzcendentális cselekedeteiről halljunk. Amint ez bekövetkezik, úgy fejlődik majd tovább megállás nélkül, mint ahogyan a tűz terjed a puskaporban. Azt mondják, hogy Hari, az Istenség Személyisége olyan transzcendentálisan vonzó, hogy még az önmegvalósítás révén önvalójukban elégedetté vált és az anyagi rabságtól megszabadult lelkek is az Úr bhaktái lesznek. Ilyen körülmények között könnyű megérteni a Pāṇḍavák helyzetét, akik az Úr állandó társai voltak. Gondolni sem tudtak arra, hogy távol legyenek Śrī Kṛṣṇától, hiszen ragaszkodásuk az állandó személyes kapcsolat miatt még erősebb volt. Alakjára, tulajdonságaira, nevére, dicsőségére, kedvteléseire gondolva emléke annyira vonzó a tiszta bhakta számára, hogy elfelejt minden formát, tulajdonságot, nevet, dicsőséget és cselekedetet, amely az anyagi világban tapasztalható, s annak köszönhetően, hogy érett barátságot alakított ki a tiszta bhaktákkal, egy pillanatra sem veszíti el kapcsolatát az Úrral.