HU/SB 1.11.31
31. VERS
- patnyaḥ patiṁ proṣya gṛhānupāgataṁ
- vilokya sañjāta-mano-mahotsavāḥ
- uttasthur ārāt sahasāsanāśayāt
- sākaṁ vratair vrīḍita-locanānanāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
patnyaḥ—a hölgyek (az Úr Śrī Kṛṣṇa feleségei); patim—férj; proṣya—aki távol volt otthonától; gṛha-anupāgatam—most hazatért; vilokya—így látva; sañjāta—kifejlődött; manaḥ-mahā-utsavāḥ—örömteli szertartás érzése az elmében; uttasthuḥ—felkelt; ārāt—távolból; sahasā—hirtelen; āsanā—az ülésekről; āśayāt—a meditáció állapotából; sākam—együtt; vrataiḥ—a fogadalom; vrīḍita—szemérmesen néz; locana—szemek; ānanāḥ—ilyen arccal.
FORDÍTÁS
Az Úr Śrī Kṛṣṇa királynői magukban ujjongani kezdtek, hogy oly hosszú távollét után otthon láthatják férjüket. Nyomban felkeltek ülőhelyükről, meditációjukból. A társadalmi szokásokhoz illően szégyenlősen eltakarták arcukat és szemérmesen pillantottak körbe.
MAGYARÁZAT
Ahogyan azt az előzőekben említettük, az Úr belépett palotáiba, amelyekben tizenhatezer-száznyolc királynője élt. Ez azt jelenti, hogy az Úr egyszerre kiterjesztette Magát annyi teljes kiterjedéssé, ahány királynő és palota volt, és mindegyikbe egyidejűleg és külön lépett be. Ez belső energiája arculatának egy másik megnyilvánulása. Kiterjesztheti Magát annyi lelki formába, amennyibe akarja, annak ellenére, hogy Ő egyetlen. A Śruti-mantra megerősíti, hogy az Abszolút egyetlen, és mégis sokká válik, amint arra vágyik. A Legfelsőbb Úr sokszoros kiterjedései teljes és különálló részekként nyilvánulnak meg. A különálló részek energiájának képviselői, a teljes részek pedig Személyiségét képviselik. Az Istenség Személyisége így nyilvánult meg tizenhatezer-száznyolc teljes kiterjedésben, és egyidejűleg lépett be minden egyes királynője palotájába. Ezt vaibhavának, az Úr transzcendentális képességének nevezik, s mivel így cselekedhet, Yogeśvaraként is ismerik. Egy yogī vagy egy misztikus élőlény általában legföljebb tíz alakba képes kiterjeszteni a testét, de az Úr ezer és ezer, végtelen formába terjedhet ki, ahogyan Ő akarja. A hitetlenek elcsodálkoznak, amikor megtudják, hogy az Úr Kṛṣṇa több mint tizenhatezer királynőt vett feleségül, mert azt gondolják, hogy az Úr Kṛṣṇa közülük való, s energiáját saját korlátolt energiájuk alapján mérik fel. Az embernek ezért tudnia kell, hogy az Úr soha sincs egy szinten az élőlényekkel, akik nem mások, mint határenergiájának kiterjedései. Sosem szabad egyenlő szintre helyezni az energiaforrást és az energiát, annak ellenére, hogy minőség tekintetében nagyon parányi közöttük a különbség. A királynők szintén az Ő belső energiájának kiterjedései voltak, így az energia forrása és az energiák örökké transzcendentális boldogságot osztanak meg egymás között, amelyeket az Úr kedvteléseiként ismerünk. Nem szabad ezért elcsodálkoznunk, amikor azt halljuk, hogy az Úrnak ilyen sok felesége volt. Ellenkezőleg, az embernek szilárdan kell tudnia, hogy az Úr még akkor sem nyilvánítja ki teljes mértékben korlátlan és kimeríthetetlen energiáját, ha tizenhatezer-száznyolc felesége van. Csak tizenhatezer felesége volt, és belépett minden egyes palotába, hogy nyoma maradjon a földön élő élőlények történelmében, hogy az Úr sohasem egyenlő semmilyen emberi lénnyel, és sohasem kisebb náluk, bármilyen hatalmasak is legyenek. Éppen ezért senki sem lehet egyenlő az Úrral vagy hatalmasabb Nála. Az Úr mindig, minden tekintetben hatalmas. Az „Isten hatalmas” kifejezés örök igazság.
Amint a királynők a távolból megpillantották férjüket, aki a kurukṣetrai csata miatt oly hosszú ideig távol volt otthonától, mind fölébredtek meditációjukból, s felkészültek, hogy fogadják legszeretettebb férjüket. Yājñavalkya vallásos utasításai szerint annak az asszonynak, akinek férje távol van, nem szabad részt vennie semmilyen társadalmi eseményen, nem szabad feldíszítenie magát, nem szabad nevetnie, és semmilyen körülmények között nem szabad elmennie egyetlen rokonának a házába sem. Ez a fogadalom vonatkozik azokra a nőkre, akiknek a férje nincs otthon. Ugyanakkor az is szabály, hogy egy feleségnek sohasem szabad tisztátlan állapotban mutatkoznia férje előtt. Felékszerezve, szép ruhában, mindig vidáman és jókedvűen kell férje előtt megjelennie. Az Úr Kṛṣṇa királynői az Úr távollétére gondolva mind meditációba merültek, s örökké Rajta meditáltak. Az Úr bhaktái egyetlen pillanatig sem képesek élni úgy, hogy ne meditáljanak az Úron. Mit mondhatnánk akkor a királynőkről, akik mind a szerencse istennői voltak, s királynőkként szálltak alá az Úr kedvtelésében, Dvārakāban? Ők örökké az Úrral vannak, akár személyesen, akár a transz által. A vṛndāvanai gopīk nem tudták elfelejteni az Urat, amikor az Úr a tehenekkel az erdőbe ment. Amikor az Úr Kṛṣṇa kisfiúként távol volt a falutól, a gopīk otthonaikban aggódtak Érte amiatt, hogy a durva talajon lépked puha lótuszlábaival. Ilyen gondolatok közepette néha transzba merültek, szívük pedig tovább gyötrődött. Ilyenek az Úr tiszta társai: örökké transzban vannak. A királynők szintén transzba merültek az Úr távollétében. Most, amikor messziről megpillantották az Urat, egyszerre felhagytak minden mással, beleértve a nők fogadalmait is, amelyekről az előzőekben szó esett. Śrī Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura szerint egy általános pszichológiai reakciót lehetett ez alkalommal megfigyelni. Először is felemelkedtek üléseikről, s bár látni akarták férjüket, női szemérmességből visszariadtak. Ám az erős rajongás legyőzte gyengeségüket, s arra kezdtek gondolni, hogyan ölelik meg az Urat. Ez a gondolat szinte elfeledtette velük a külvilágot. Az eksztázis e bevezető állapota eltörölt minden formaságot és társadalmi szokást, s így megmenekültek attól, ami akadályozta találkozásukat az Úrral. Ez az a tökéletes szint, ahol a lélek Urával, Śrī Kṛṣṇával találkozunk.