HU/SB 1.11.33
33. VERS
- yadyapy asau pārśva-gato raho-gatas
- tathāpi tasyāṅghri-yugaṁ navaṁ navam
- pade pade kā virameta tat-padāc
- calāpi yac chrīr na jahāti karhicit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadi—bár; api—bizonyára; asau—Ő (az Úr Śrī Kṛṣṇa); pārśva-gataḥ—éppen mellette; rahaḥ-gataḥ—kizárólagosan egyedül; tathāpi—mégis; tasya—Övé; aṅghri-yugam—az Úr lábai; navam navam—újabb és újabb; pade—lépés; pade—minden lépésnél; kā—ki; virameta—meg tud válni; tat-padāt—az Ő lábaitól; calāpi—mozgó; yat—akinek; śrīḥ—a szerencse istennője; na—soha; jahāti—elhagyja; karhicit—bármikor.
FORDÍTÁS
Noha az Úr Śrī Kṛṣṇa örökké mellettük állt, ugyanakkor kizárólagosan egyedül volt, úgy tűnt számukra, mintha lábai minden pillanatban megújulnának. A szerencse istennője, bár örökké nyugtalan s örökké vándorol, nem tudja elhagyni az Úr lábait. Hol van hát az a nő, aki le tudna mondani e lábakról, miután egyszer menedéket keresett náluk?
MAGYARÁZAT
A feltételekhez kötött élőlények mindig a szerencse istennőjének kegyét keresik, noha az ő természete az, hogy egyik helyről a másikra vándorol. Az anyagi világban senki sem lehet mindig szerencsés, bármilyen okos is. Oly sok hatalmas birodalom volt a világ különféle területein, oly sok hatalmas király uralkodott szerte a világon, s oly sok szerencsés ember élt, ám lassanként mindegyikük elpusztult. Ez az anyagi természet törvénye. A lelki természet azonban egészen más. A Brahma-saṁhitā szerint az Urat a szerencse istennőinek ezrei szolgálják, rendkívüli tisztelettel. Mindig együtt vannak az Úrral egy félreeső helyen. Az Úr társasága azonban egyre jobban és jobban lelkesíti őket, s így egy pillanatra sem tudják elhagyni az Urat, bár természetüknél fogva nyughatatlanok és örökké vándorolnak. A lelki kapcsolat az Úrral olyannyira életet adó és lelkesítő, hogy senki sem tudja elhagyni társaságát, ha egyszer menedéket talált Nála.
Az élőlények eredeti helyzetükben női természettel rendelkeznek. Az Úr a férfi, vagyis az élvező, különféle energiáinak megnyilvánulásai pedig mind női természetűek. A Bhagavad-gītā az élőlényeket parā-prakṛtiként, vagyis felsőbbrendű energiaként írja le. Az anyagi elemek az aparā-prakṛtihez, vagyis az alacsonyabb rendű energiához tartoznak. Ezek az energiák mindig a működtető, vagyis az élvező elégedettségét szolgálják. A legfelsőbb élvező Maga az Úr, ahogyan azt a Bhagavad-gītā (BG 5.29) kijelenti. Ezért amikor az energiák közvetlenül az Úr szolgálatát végzik, a természetes színt keltik életre, így nincsen egyenlőtlenség az energia forrása és az energia kapcsolatában.
Azok az emberek, akik valamilyen szolgálatot végeznek, általában valamilyen posztra vágyakoznak a kormány, vagyis az állam legfelsőbb élvezője irányítása alatt. Az Úr a legfelsőbb élvezője mindennek az univerzumon belül és kívül egyaránt, ezért boldogságot jelent, ha az Ő szolgálatába állhatunk. Egyetlen élőlény sem kíván megszabadulni hivatásától, ha egyszer az Úr legfelsőbb irányítása alatt szolgál. Az emberi élet legtökéletesebb állapota az, ha az Úr legfelsőbb szolgálatában keresünk elfoglaltságot. Ez igazán boldoggá teszi az embert, s nem kell a csapongó szerencse-istennőt keresnünk, miközben az Úrral nincs kapcsolatunk.