HU/SB 1.11.39
39. VERS
- taṁ menire ’balā mūḍhāḥ
- straiṇaṁ cānuvrataṁ rahaḥ
- apramāṇa-vido bhartur
- īśvaraṁ matayo yathā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—az Úr Śrī Kṛṣṇának; menire—biztosra vett; abalāḥ—finom; mūḍhāḥ—az egyszerűség miatt; straiṇam—akin feleségei uralkodnak; ca—szintén; anuvratam—követő; rahaḥ—elhagyatott hely; apramāṇa-vidaḥ—nem ismerve a dicsőség nagyságát; bhartuḥ—a férjüké; īśvaram—a legfelsőbb irányító; matayaḥ—feltételezés; yathā—ahogyan van.
FORDÍTÁS
Az egyszerű és finom hölgyek valóban azt gondolták, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa, szeretett férjük követi őket, s hogy ők uralkodnak Fölötte. Nem voltak teljesen tudatában férjük dicsőségének, mint ahogyan az ateisták sem tudják Róla, hogy Ő a legfelsőbb irányító.
MAGYARÁZAT
Az Úr Śrī Kṛṣṇának még transzcendentális feleségei sem ismerték teljesen mérhetetlen dicsőségét. Ez a tudatlanság azonban nem anyagi, mert közte és örök társai között az érzések viszonzásában az Úr belső energiája játszik szerepet. Az Úr ötféle transzcendentális kapcsolatban áll velük: mint tulajdonos, mester, barát, fiú és szerető; s minden ilyen kedvtelésében teljességgel yogamāyā, belső energiája által szerepel. A tehénpásztorfiúkkal vagy az olyan barátokkal, mint amilyen Arjuna, pontosan úgy viselkedik, mint egy egyenrangú barát. Yaśodāmātā jelenlétében fiaként játszik, a tehénpásztorlányok között kedvesükként, Dvārakā királynői mellett pedig pontosan olyan, mint egy férj. Az Úrnak ezek a bhaktái nem úgy gondolnak az Úrra, mint a Legfelsőbbre, hanem úgy, mint egy egyszerű barátra, egy kedvenc fiúra, kedvesükre, férjükre, aki nagyon kedves szívüknek. Ilyen a kapcsolat az Úr és transzcendentális bhaktái között, akik társaiként cselekszenek a lelki világban, a számtalan Vaikuṇṭha bolygók világában. Amikor az Úr alászáll, kíséretével együtt jön, hogy teljes képet nyilvánítson ki a transzcendentális világról, amelyet a tiszta szeretet és az Úr iránti odaadás hat át, az Úr teremtése fölötti uralkodás leghalványabb anyagi árnya nélkül. Az Úr ilyen bhaktái mind felszabadult lelkek, akik a határenergia vagy a belső energia tökéletes képviselői, és teljesen mentesek a külső energia befolyásától. Az Úr Kṛṣṇa feleségeivel a belső energia elfeledtette az Úr mérhetetlen dicsőségét, hogy kapcsolatuk hibátlan legyen, s a királynők természetesen azt gondolták, hogy az Úr egy papucsférj, aki mindig követi őket az elhagyatott helyekre. Más szóval még az Úr személyes társai sem ismerik Őt tökéletesen; mit tudnak hát a tézisírók és az elméjükben spekulálók az Úr transzcendentális dicsőségéről? Az elméjükben spekulálók különféle feltételezésekkel állnak elő arról, hogyan válik az Úr a teremtés okaivá, tartozékaivá vagy a teremtés anyagi és ható okává stb., mindez azonban csupán részleges tudás az Úrról. Valójában olyan tudatlanok, mint a közönséges ember. Az Urat csak az Úr kegyéből lehet megismerni, másképp lehetetlen. Ám mivel az Úr és feleségei kapcsolata tiszta transzcendentális szereteten és odaadáson alapszik, a feleségek mind transzcendentális szinten állnak, minden anyagi szennyeződés nélkül.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének tizenegyedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr Kṛṣṇa bevonul Dvārakāba”.