HU/SB 1.12.11
11. VERS
- vidhūya tad ameyātmā
- bhagavān dharma-gub vibhuḥ
- miṣato daśamāsasya
- tatraivāntardadhe hariḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vidhūya—teljesen lemosva; tat—az; ameyātmā—a mindent átható Felsőlélek; bhagavān—az Istenség Személyisége; dharma-gup—az igazság védelmezője; vibhuḥ—a Legfelsőbb; miṣataḥ—miközben figyelte; daśamāsasya—akit a tíz irány öltöztet; tatra eva—ott és akkor; antaḥ—szem elől; dadhe—eltűnt; hariḥ—az Úr.
FORDÍTÁS
Miközben a gyermek így figyelte, a Legfelsőbb Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a mindenkiben jelen lévő Felsőlélek, az igazak védelmezője, aki minden irányba kiterjed, s akit nem korlátoz idő és tér, hirtelen eltűnt.
MAGYARÁZAT
A gyermek Parīkṣit nem egy olyan élőlényt látott, akit az idő és a tér korlátokhoz köt. Nagy különbség van az Úr és az egyéni élőlény között. Az Urat úgy említik itt, mint a legfelsőbb élőlényt, akit nem korlátoz az idő és a tér. Az idő és a tér minden élőlényt korlátokhoz köt. Bár az élőlény minőségileg egy az Úrral, mennyiségileg nagy különbség van a Legfelsőbb Lélek és egy közönséges lélek között. A Bhagavad-gītā (BG 8.22) mind az élőlényről, mind a Legfelsőbb Lényről azt mondja, hogy mindent átható (yena sarvam idaṁ tatam), mégis különbség van a kétféle mindent áthatóság között. Egy közönséges élőlény, vagyis a lélek csak saját korlátozott testén belül lehet mindent átható, míg a legfelsőbb élőlény mindenhol és mindenkor mindent átható. Egy közönséges élőlény nem terjesztheti ki hatását egy másik élőlényre mindent áthatósága által, de a Legfelsőbb Felsőlélek, az Istenség Személyisége korlátlanul képes érvényesíteni hatását mindenhol és mindenkor, minden élőlény fölött. Mivel mindent átható, s az idő és a tér nem korlátozza, megjelenhet még a gyermek Parīkṣit anyjának méhében is. Az igazak védelmezőjének nevezik ebben a versben. Bárki, aki a Legfelsőbbnek meghódol, az igaz lélek, s az Úr minden körülmények között különleges védelmében részesíti. Az Úr közvetve a nem igazak védelmezője is, mert külső energiáján keresztül jóváteszi bűneiket. Az Urat úgy említik e versben, hogy a tíz irány öltözteti. Ez azt jelenti, hogy tíz oldalról, felül és alul visel ruhát. Jelen van mindenütt, és saját akarata szerint bárhol megjelenhet, vagy bárhonnan eltűnhet. Az, hogy a gyermek Parīkṣit szeme elől eltűnt, nem jelenti azt, hogy máshonnan került arra a helyre. Ott volt, s eltűnése után ugyanúgy jelen volt, annak ellenére, hogy láthatatlanná vált a gyermek szemei számára. A sugárzó égboltot eltakaró anyagi réteg szintén olyan, mint az anyatermészet méhe, s mi is az Úr, minden élőlény apja által kerültünk bele. Az Úr jelen van mindenütt, még Durgā anya anyagi méhében is, s akik megérdemlik, láthatják Őt.