HU/SB 1.12.27
27. VERS
- takṣakād ātmano mṛtyuṁ
- dvija-putropasarjitāt
- prapatsyata upaśrutya
- mukta-saṅgaḥ padaṁ hareḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
takṣakāt—a kígyómadár által; ātmanaḥ—saját magának; mṛtyum—halál; dvija-putra—egy brāhmaṇa fia; upasarjitāt—küldte; prapatsyate—menedékét keresett; upaśrutya—miután hallotta; mukta-saṅgaḥ—minden ragaszkodástól mentes; padam—helyzet; hareḥ—az Úré.
FORDÍTÁS
Miután tudomást szerez haláláról, amelyet egy brāhmaṇa fiú által küldött kígyómadár okoz majd, megszabadul minden anyagi ragaszkodástól, s meghódol az Istenség Személyisége előtt, Nála keresve menedéket.
MAGYARÁZAT
Anyagi ragaszkodásainkat fenntartva nem találhatunk menedéket az Úr lótuszlábainál. Az anyagi ragaszkodás azt jelenti, hogy nem ismerjük az Úr védelme alatt érzett transzcendentális boldogságot. Amíg az anyagi világban vagyunk, az Úr odaadó szolgálata az a folyamat, amelynek segítségével ápolhatjuk a kapcsolatot, mely az Úrhoz fűz bennünket. Amikor ez a kapcsolat éretté válik, az ember teljesen megszabadul minden anyagi ragaszkodástól, és alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Parīkṣit Mahārāja rendkívül ragaszkodott az Úrhoz, már anyja méhében, teste létének kezdetétől, így szüntelenül az Úr védelmét élvezte. A figyelmeztetés, hogy a brāhmaṇa fiú átkától számított hetedik napon meg fog halni, áldás volt számára, mert lehetővé tette, hogy felkészüljön a visszatérésre, haza, Istenhez. Mivel az Úr mindig megvédelmezte, kegyéből megszabadulhatott volna az átok hatásától, Parīkṣit Mahārāja azonban nem élt e meg nem érdemelt lehetőséggel egy semmiség érdekében, inkább kihasználta a rossz dolog jó oldalát. Hét napon keresztül szünet nélkül hallgatta a Śrīmad-Bhāgavatamot a megfelelő forrásból, s ezzel menedéket talált az Úr lótuszlábánál.