HU/SB 1.12.9
9. VERS
- śrīmad-dīrgha-catur-bāhuṁ
- tapta-kāñcana-kuṇḍalam
- kṣatajākṣaṁ gadā-pāṇim
- ātmanaḥ sarvato diśam
- paribhramantam ulkābhāṁ
- bhrāmayantaṁ gadāṁ muhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrīmat—díszítve; dīrgha—hosszú; catuḥ-bāhum—négykarú; tapta-kāñcana—olvadt arany; kuṇḍalam—fülbevalók; kṣataja-akṣam—vérvörös szemek; gadā-pāṇim—kezében buzogánnyal; ātmanaḥ—saját; sarvataḥ—minden; diśam—körül; paribhramantam—álldogálva; ulkābhām—mint a hullócsillagok; bhrāmayantam—körözve; gadām—a buzogány; muhuḥ—folytonosan.
FORDÍTÁS
Az Urat négy kar ékesítette. Olvadt aranyból készült fülbevalót viselt, és szeme vérvörös volt a haragtól. Ahogy ott állt, buzogánya megállás nélkül keringett körülötte, akár egy hullócsillag.
MAGYARÁZAT
A Brahma-saṁhitā (5. fejezet) azt mondja, hogy a Legfelsőbb Úr, Govinda egy teljes kiterjedése által behatol az univerzum gyűrűjébe, és Paramātmāként, vagyis Felsőlélekként kiterjeszti Magát nemcsak minden egyes élőlény szívébe, de az anyagi elemek minden egyes atomjába is. Az Úr tehát felfoghatatlan energiája által mindent átható. Így hatolt be Uttarā méhébe is, hogy megmentse szeretett bhaktáját, Parīkṣit Mahārāját. A Bhagavad-gītāban (BG 9.31) az Úr biztosít mindenkit, hogy bhaktái sohasem pusztulnak el. Senki sem ölheti meg az Úr bhaktáját, mert őt az Úr védelmezi, és senki sem menthet meg valakit, akit az Úr meg akar ölni. Az Úr mindenható, ezért egyaránt meg tudja védelmezni és el tudja pusztítani azt, akit akar. Láthatóvá vált bhaktája, Parīkṣit Mahārāja számára még ilyen kényelmetlen helyzetben is (anyja méhében), olyan formában, ami az ő látása számára éppen megfelelő volt. Az Úr nagyobbá válhat, mint univerzumok ezrei, s ugyanakkor kisebbé is, mint egy atom. Kegyesen alkalmazkodik, hogy a korlátokhoz kötött élőlények megláthassák Őt. Ő határtalan, és semmiféle mérésünkkel nem korlátozhatjuk. Nagyobbá válhat, mint amit mi el tudunk képzelni, és kisebbé, mint amit fel tudunk fogni, ám minden körülmények között ugyanaz a mindenható Úr marad. Nincsen különbség az Uttarā méhében megjelenő hüvelyknyi Viṣṇu és a Vaikuṇṭha-dhāmában, Isten birodalmában lakozó teljes értékű Nārāyaṇa között. Ő elfogadja az arcā-vigraha (az imádott mūrti) formáját, hogy szolgálatot fogadhasson el azoktól a bhaktáitól, akik mást nem tudnak tenni. Az Úr arcā-vigraha, vagyis anyagi elemekben megjelenő formájának kegyéből a bhakták, akik az anyagi világban élnek, könnyen megközelíthetik az Urat, annak ellenére, hogy Ő felfoghatatlan az anyagi érzékek számára. Az arcā-vigraha ezért az Úr tökéletes lelki formája, amelyet az anyagi látásmódú bhakták is képesek felfogni. Az Úrnak ezt az arcā-vigraha formáját sohasem szabad anyaginak tekinteni. Az Úr esetében nincs különbség anyag és lélek között, míg a feltételekhez kötött élőlény esetében szakadéknyi különbség van a kettő között. Az Úr számára nincs más, csak lelki lét, ezért az Úr tiszta bhaktája számára sincsen semmi más, mint lelki lét az Úrhoz fűződő bensőséges kapcsolatában.