HU/SB 1.13.22


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


22. VERS

andhaḥ puraiva vadhiro
manda-prajñāś ca sāmprataṁ
viśīrṇa-danto mandāgniḥ
sarāgaḥ kapham udvahan


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

andhaḥ—vak; purā—kezdettől fogva; eva—bizonyára; vadhiraḥ—nehezen hall; manda-prajñāḥ—megrövidült az emlékezet; ca—és; sāmpratam—mostanában; viśīrṇa—meglazult; dantaḥ—fogak; manda-agniḥ—romlik a máj működése; sa-rāgaḥ—hanggal; kapham—sok nyálkát köhögve; udvahan—kijön.


FORDÍTÁS

Születésed óta vak vagy, és mostanában a hallásod is romlott. Emlékezeted megrövidült, s intelligenciáddal is baj van. Fogaid meglazultak, a májad tökéletlen és nyálkát köhögsz fel.


MAGYARÁZAT

Vidura egymás után mutatott rá az öregkor jeleire    —    amelyek már megmutatkoztak Dhṛtarāṣṭra testén    —,    mintegy figyelmeztetésként, hogy a halál szélsebesen közeleg. Dhṛtarāṣṭra azonban ostobán ügyet sem vetett jövőjére. A tünetek, melyekre Vidura felhívta Dhṛtarāṣṭra figyelmét, az apakṣaya, az anyagi test sorvadásának jelei voltak a halál utolsó csapása előtt. A test megszületik, fejlődik, egy darabig megtartja állapotát, más testeket hoz létre, majd sorvadni kezd és elpusztul. Az ostoba emberek azonban úgy rendezkednek be, mintha a mulandó test örök lenne, és azt gondolják, hogy vagyonuk, gyermekeik, társadalmuk, országuk stb. majd védelmet nyújtanak számukra. Ilyen ostoba gondolatokkal a fejükben ezek az átmeneti tevékenységek kerítik őket hatalmukba, arról pedig teljesen megfeledkeznek, hogy le kell mondaniuk erről az ideiglenes testről, s el kell fogadniuk egy másikat, egy másik társadalmat, barátságot és szerelmet, hogy végül újra elmúljon az is. Elfelejtik állandó kilétüket, és ostobán átmeneti tetteikkel törődnek, teljesen megfeledkezve legfőbb kötelességükről. A szentek és a bölcsek, mint Vidura is, felkeresik ezeket az ostoba embereket, hogy ráébresszék őket valódi helyzetükre. Az ostobák azonban a társadalom élősködőinek tartják a sādhukat és a szenteket, és majdnem mindegyikük elutasítja, hogy meghallgassa őket, míg a csaló sādhukat és csaló szenteket, akik elégedetté teszik az érzékeiket, szívesen fogadják. Vidura nem egy olyan sādhu volt, aki Dhṛtarāṣṭra nem egészen tiszta érzelmeit akarta erősíteni. Helyesen a valódi helyzetet mutatta meg, s azt, hogyan menekülhet meg az ember e tragédiától.