HU/SB 1.13.26
26. VERS
- gata-svārtham imaṁ dehaṁ
- virakto mukta-bandhanaḥ
- avijñāta-gatir jahyāt
- sa vai dhīra udāhṛtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gata-sva-artham—anélkül, hogy helyesen használná; imam—ezt; deham—az anyagi testet; viraktaḥ—közömbösen; mukta—megszabadulva; bandhanaḥ—minden kötelezettségtől; avijñāta-gatiḥ—ismeretlen végcél; jahyāt—az embernek fel kell adnia ezt a testet; saḥ—egy ilyen ember; vai—bizonyára; dhīraḥ—háborítatlan; udāhṛtaḥ—annak mondják.
FORDÍTÁS
Háborítatlannak azt az embert nevezik, aki ismeretlen, messzi vidékre távozik, s minden kötelezettségtől megszabadulva föladja anyagi testét, amikor az hasznavehetetlenné válik.
MAGYARÁZAT
Narottama dāsa Ṭhākura, a Gauḍīya Vaiṣṇavák nagy bhaktája és ācāryája így énekelt: „Uram, csak elvesztegettem az életemet. Emberi testet kaptam, ám elhanyagoltam imádatodat, s ezzel önszántamból mérget ittam.” Más szóval az emberi test legfőképpen arra való, hogy az Úr odaadó szolgálatának tudományát műveljük a segítségével, mert enélkül csupán aggodalmakkal és nyomorúsággal teli élet vár ránk. Ezért aki nem tett semmit az ilyen műveltség érdekében, az elvesztegette az életét, és ajánlatos számára, hogy barátaival, rokonaival mit sem törődve hagyja el otthonát, és így — megszabadulva a család, a társadalom, az ország és minden egyéb iránti kötelességektől — hagyja el testét egy ismeretlen helyen, hogy ne tudja senki, hol és hogyan érte a halál. Dhīra arra az emberre utal, aki háborítatlan még akkor is, ha kihívóan viselkednek vele. Az ember felesége és gyermekei iránti szeretetteljes kapcsolata miatt nem tud lemondani a kényelmes családi életről, ám a túlzott családi ragaszkodás akadályt jelent az önmegvalósításban. Ha valaki teljes mértékben képes elfelejteni e kapcsolatot, azt háborítatlannak, azaz dhīrának nevezik. Ez a lemondás útja, amelynek a csalódásokkal teli élet jelenti az alapját. E lemondás megszilárdítása azonban csakis a hiteles szentek és önmegvalósított lelkek társaságában lehetséges, amely segít abban, hogy az ember szerető odaadó szolgálatot végezhessen az Úrnak. Ahhoz, hogy őszintén meghódolhassunk az Úr lótuszlábainál, a transzcendentális szolgálatkészség felélesztésére van szükség, s ezt az Úr tiszta bhaktáinak társasága teszi lehetővé. Nagy szerencséjére Dhṛtarāṣṭrának olyan fivére volt, akinek társasága a felszabadulást jelentette számára ebben a reménytelen életben.