HU/SB 1.13.41
41. VERS
- nārada uvāca
- mā kañcana śuco rājan
- yad īśvara-vaśaṁ jagat
- lokāḥ sapālā yasyeme
- vahanti balim īśituḥ
- sa saṁyunakti bhūtāni
- sa eva viyunakti ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāradaḥ uvāca—Nārada szólt; mā—soha; kañcana—mindenáron; śucaḥ—sajnálod; rājan—ó, király; yat—mert; īśvara-vaśam—a Legfelsőbb Úr irányítása alatt; jagat—világ; lokāḥ—minden élőlény; sa-pālāḥ—vezetőikkel együtt; yasya—akiknek; ime—mindez; vahanti—viseld el; balim—az imádat eszközei; īśituḥ—a védelem érdekében; saḥ—Ő; saṁyunakti—összegyűjt; bhūtāni—minden élőlény; saḥ—Ő; eva—szintén; viyunakti—szétszór; ca—és.
FORDÍTÁS
Śrī Nārada így szólt: Ó, jámbor király! Ne bánkódj senkiért, mert mindenki a Legfelsőbb Úr irányítása alatt áll, s ezért az élőlények és vezetőik mind Őt imádják, hogy oltalmazza őket. Az Úr az, aki összetereli az élőlényeket, s aztán eltávolítja őket egymástól.
MAGYARÁZAT
Minden élőlény — ebben az anyagi világban és a lelki világban egyaránt — a Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége irányítása alatt áll. Brahmājītól, az univerzum urától kezdve egészen a legjelentéktelenebb hangyáig mindenki a Legfelsőbb Úr rendelkezéseit hajtja végre. Így az élőlény eredeti helyzete szerint az Úr irányításának van alárendelve. Az ostoba élőlény, különösen az ember, természete ellenére fellázad a Legfelsőbb törvénye ellen, és így mint asura, azaz törvénysértő nyeri el büntetését. Az élőlény a Legfelsőbb Úr rendelkezése alapján egy bizonyos helyzetbe kerül, aztán újra el kell hagyni helyét, a Legfelsőbb Úr vagy hiteles megbízottjai utasítására. Brahmā, Śiva, Indra, Candra, Yudhiṣṭhira Mahārāja vagy korunk történelmében Napóleon, Akbar, Gandhi, Shubhash és Nehru kivétel nélkül az Úr szolgái, akik mind az Úr legfelsőbb akaratából kerültek egy bizonyos helyzetbe, és ugyanúgy kerültek el onnan. Egyikük sem független. Annak ellenére, hogy ezek az emberek vagy vezetők fellázadnak, s nem ismerik el az Úr felsőbbrendűségét, különféle gyötrelmeknek kitéve az anyagi világ még szigorúbb törvényeinek uralma alá kerülnek. Csak az ostoba ember mondja tehát, hogy nincsen Isten. Yudhiṣṭhira Mahārāja rádöbbent a meztelen igazságra, mert rendkívül megrendítette idős nagybátyjai és nagynénje hirtelen távozása. Dhṛtarāṣṭra Mahārāja múltban elkövetett tettei miatt került ilyen helyzetbe; ő már elszenvedte és élvezte az áldásokat, amelyeket kiérdemelt múltjával, de nagy szerencséjére olyan kiváló öccse volt, mint Vidura, s az ő utasítását követve távozott, hogy elnyerje a felszabadulást, leszámolva mindennel az anyagi világban.
Az ember semmiféle tervvel nem tud változtatni a neki járó boldogságon és szomorúságon. Úgy kell elfogadnia azokat, ahogyan jönnek a kāla, a legyőzhetetlen idő kiismerhetetlen elrendezése következtében. Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy szembeszálljunk velük. Ezért hát a legjobb, ha a felszabadulás elérésére törekszünk. Ebben a kiváltságban csak az ember részesülhet, fejlett elméjének és értelmének köszönhetően. A különféle védikus utasítások csakis az embernek szólnak, hogy emberi létformájában elérhesse a felszabadulást. Aki rossz célra fordítja fejlett intelligenciáját, az bűnös, és a legkülönfélébb gyötrelmek várnak rá, ebben az életében éppúgy, mint a következőkben. Így irányít mindenkit a Legfelsőbb Úr.