HU/SB 1.13.42
42. VERS
- yathā gāvo nasi protās
- tantyāṁ baddhāś ca dāmabhiḥ
- vāk-tantyāṁ nāmabhir baddhā
- vahanti balim īśituḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—amennyire; gāvaḥ—tehén; nasi—az orránál fogva; protāḥ—feszül; tantyām—a kötéllel; baddhāḥ—megkötözve; ca—szintén; dāmabhiḥ—kötelekkel; vāk-tantyām—a védikus himnuszok hálójában; nāmabhiḥ—az elnevezések által; baddhāḥ—feltételekhez kötött; vahanti—végzi; balim—rendelkezések; īśituḥ—mert a Legfelsőbb Úr irányítása alatt áll.
FORDÍTÁS
Mint ahogyan a tehenet az orránál fogva hosszú kötél tartja fogva, s így feltételekhez kötött, úgy kötik az embert a különféle védikus parancsolatok, s úgy függ a Legfelsőbb rendelkezéseinek teljesítésétől.
MAGYARÁZAT
Minden élőlény, akár ember, akár állat, szabadnak gondolja magát, valójában azonban senki sem vonhatja ki magát az Úr szigorú törvényei alól. Az Úr törvényei szigorúak, mert megtagadni őket semmilyen körülmények között nem lehet. Az ember alkotta törvényeket a törvényszegők áthághatják, ám a legfelsőbb törvényhozó törvénykönyveiben a legkisebb lehetőség sincs a törvények kikerülésére. Az Isten alkotta törvényekben a legparányibb eltérés is hatalmas veszélyt jelenthet, amellyel a törvényszegőnek szembe kell néznie. A Legfelsőbb ezen törvényeit általában a vallás törvényeiként ismerik, amelyek különféle körülmények között érvényesek, a vallás alapelve azonban mindenhol egy és ugyanaz: engedelmeskedni a Legfelsőbb Isten parancsainak, a vallás törvényeinek. Ez az anyagi létezés állapota. Az anyagi világban minden élőlény a saját akaratából vállalta a feltételekhez kötött élet kockázatát, és így az anyagi természet törvényeinek csapdájába került. Az egyetlen út, hogy megszabaduljunk e kötelékektől, ha engedelmességet fogadunk a Legfelsőbb Úrnak. Az ostoba ember azonban ahelyett, hogy szabadulni próbálna māyā, az illúzió karmaiból, különféle elnevezések által köti meg újra magát, brāhmaṇának, kṣatriyának, vaiśyának, śūdrának, hindunak, mohamedánnak, indiainak, európainak, amerikainak, kínainak és megannyi másnak nevezve magát, és így egy adott szentírást vagy törvénykönyvet követve hajtja végre a Legfelsőbb Úr parancsait. Az állam szabályozó törvényei tökéletlen utánzatai a vallásos törvényeknek. A szekuláris vagy istentagadó állam engedélyezi polgárainak, hogy megszegjék Isten törvényeit, de kötelezi őket arra, hogy engedelmeskedjenek az állam törvényeinek. Az eredmény az, hogy az emberek általában többet szenvednek, ha áthágják Isten törvényeit, mint ha engedelmeskednek a tökéletlen ember alkotta törvényeknek. Az anyagi létezés feltételei között minden ember alapvetően tökéletlen, arra pedig, hogy tökéletes törvényeket alkosson, az anyagi világ legkiválóbb emberének sincsen esélye. Isten törvényei azonban tökéletesek. Ha a vezetők tisztában vannak Isten törvényeivel, akkor nincsen szükség olyan emberek rögtönzött törvénykezésére, akik nem ismerik a célt. A rögtönzött emberi törvények esetében szükség van az örökös változtatásra, de az Isten alkotta törvényeken nem kell változtatni, mert a teljesen tökéletes Istenség Személyisége mondta ki azokat. A vallás törvényeit, az írásos parancsokat Isten felszabadult képviselői írják a különféle körülményeket szem előtt tartva. Az Úr utasításainak végrehajtásával a feltételekhez kötött élőlények lassanként megszabadulnak az anyagi lét csapdájából. Az élőlény valódi helyzetében azonban nem más, mint az Úr örök szolgája. Felszabadult szinten transzcendentális szeretettel szolgálja az Urat, s így teljes szabadságban élvezi az életet, néha az Úrral egyenlő mértékben, néha pedig jobban, mint Maga az Úr. Ám a feltételekhez kötött anyagi világban minden élőlény más élőlények Ura akar lenni, és így māyā illúziója alatt uralkodni vágyó mentalitása a feltételekhez kötött élet folytatódását eredményezi. Az anyagi világban az élőlényt egyre szigorúbb feltételek kötik, egészen addig, amíg meg nem hódol az Úrnak, s vissza nem kerül eredeti állapotába, az örök szolga helyzetébe. Ez a Bhagavad-gītānak és a világ minden elismert szentírásának végső tanítása.