HU/SB 1.14.11


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


11. VERS

ūrv-akṣi-bāhavo mahyaṁ
sphuranty aṅga punaḥ punaḥ
vepathuś cāpi hṛdaye
ārād dāsyanti vipriyam


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ūru—combok; akṣi—szemek; bāhavaḥ—a karok; mahyam—az enyémben; sphuranti—remegés; aṅga—a test bal oldala; punaḥ punaḥ—újra és újra; vepathuḥ—szívdobogás; ca—szintén; api—bizonyára; hṛdaye—a szívben; ārāt—a félelemnek köszönhetően; dāsyanti—jelzi; vipriyam—nemkívánatosak.


FORDÍTÁS

Testem bal oldala, combom, karom és szemem szüntelenül remeg, szívem hevesen ver a félelemtől. Mindez nemkívánatos események jöttét jelzi.


MAGYARÁZAT

Az anyagi lét nemkívánatos dolgokkal teli. Egy magasabb rendű energia olyan dolgokat kényszerít ránk, amelyeket nem akarunk, s nem látjuk, hogy ezek a nemkívánatos események az anyagi kötőerők kezében vannak. Amikor az ember szeme, karja, combja folyamatosan remeg, tudnia kell, hogy valami kedvezőtlen eseménynek néz elébe. Ezek a nemkívánatos események az erdőtűzhöz hasonlítanak. Senki sem megy az erdőbe, hogy tüzet gyújtson, a tűz mégis magától fellobban, roppant szerencsétlenséget okozva az erdő élőlényei számára. Ezt a tüzet semmilyen emberi erőfeszítéssel nem lehet megfékezni. Csupán az Úr kegyéből lehet eloltani, aki felhőket küld, hogy vízzel árassza el az erdőt. Ehhez hasonlóan az élet során bekövetkező szerencsétlenségeket bárhogyan akarjuk is, nem lehet megakadályozni. Ezek a szenvedések csak az Úr kegyéből érhetnek véget, aki elküldi hiteles képviselőit, hogy felvilágosítsák az embert és ezáltal megoltalmazzák minden szenvedéstől.