HU/SB 1.14.32-33
32-33. VERSEK
- tathaivānucarāḥ śaureḥ
- śrutadevoddhavādayaḥ
- sunanda-nanda-śīrṣaṇyā
- ye cānye sātvatarṣabhāḥ
- api svasty āsate sarve
- rāma-kṛṣṇa-bhujāśrayāḥ
- api smaranti kuśalam
- asmākaṁ baddha-sauhṛdāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā eva—hasonlóan; anucarāḥ—állandó társai; śaureḥ—az Úr Śrī Kṛṣṇának; śrutadeva—Śrutadeva; uddhava-ādayaḥ—Uddhava és mások; sunanda—Sunanda; nanda—Nanda; śīrṣaṇyāḥ—más vezetők; ye—mindannyian; ca—és; anye—mások; sātvata—felszabadult lelkek; ṛṣabhāḥ—a legjobb emberek; api—ha; svasti—jól; āsate—vannak; sarve—mindannyian; rāma—Balarāma; kṛṣṇa—az Úr Kṛṣṇa; bhuja-āśrayāḥ—védelme alatt; api—ha szintén; smaranti—emlékszik; kuśalam—jólét; asmākam—rólunk; baddha-sauhṛdāḥ—az örök barátság kötelékében.
FORDÍTÁS
Śrutadevát, Uddhavát és másokat, Nandát, Sunandát és a felszabadult lelkek többi vezetőjét, akik az Úr állandó társai, szintén az Úr Balarāma és Kṛṣṇa védelmezi. Jól végzik-e dolgukat? Gondolnak-e ránk, akiket örök barátság köt össze velük?
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa örök társai, mint Uddhava is, mind felszabadult lelkek, s az Úr Kṛṣṇával együtt szálltak alá az anyagi világba, hogy segítsék az Urat küldetése végrehajtásában. A Pāṇḍavák szintén felszabadult lelkek, s ők is az Úr Kṛṣṇával együtt jöttek, hogy szolgálják Őt itt a földön transzcendentális kedvteléseiben. Ahogyan a Bhagavad-gītā kijelenti (BG 4.8), az Úr és örök társai, akik szintén felszabadult lelkek, akár az Úr, bizonyos időközönként eljönnek erre a földre. Az Úr emlékszik minderre, de társai, noha felszabadult lelkek, elfelejtkeznek erről, mivel a taṭasthā śaktihoz, az Úr határenergiájához tartoznak. Ez a különbség a viṣṇu-tattva és a jīva-tattva között. A jīva-tattvák az Úr parányi, potenciális részei, ezért mindig az Úr védelmére szorulnak. Az Úr mindig örül, ha örök szolgáinak védelmet nyújthat. A felszabadult lelkek ezért sohasem gondolják magukat olyan szabadnak vagy olyan hatalmasnak, mint az Úr, hanem mindig, minden körülmények között az Úr védelmét keresik mind az anyagi, mind pedig a lelki világban. Ez a függőség jelenti a felszabadult lelkek eredeti helyzetét, hiszen olyanok, mint a tűz szikrái, amelyek csak a tűzzel együtt képesek fényleni, a tűztől függetlenül nem. A tűztől függetlenné válva a szikrák kialszanak, annak ellenére, hogy a tűz minősége, vagyis a ragyogás jelen van bennük. Így akik lemondanak az Úr védelméről és lelki tudatlanságuk következtében maguk válnak állítólagos urakká, visszatérnek ide az anyagi világba, még a hosszú, szigorú tapasyák után is. Ez minden Védikus Írás véleménye.