HU/SB 1.14.37
37. VERS
- yat-pāda-śuśrūṣaṇa-mukhya-karmaṇā
- satyādayo dvy-aṣṭa-sahasra-yoṣitaḥ
- nirjitya saṅkhye tri-daśāṁs tad-āśiṣo
- haranti vajrāyudha-vallabhocitāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—akinek; pāda—lábai; śuśrūṣaṇa—gondoskodni a jólétről; mukhya—a legfontosabb; karmaṇā—cselekedetei által; satya-ādayaḥ—a királynők, élükön Satyabhāmāval; dvi-aṣṭa—kétszer nyolc; sahasra—ezer; yoṣitaḥ—a szebbik nem; nirjitya—legyőzve; saṅkhye—a csatában; tri-daśān—a mennyek lakói; tat-āśiṣaḥ—amit a félistenek élveznek; haranti—elveszik; vajra-āyudha-vallabhā—a mennydörgés urának feleségei; ucitāḥ—megérdemelve.
FORDÍTÁS
Dvārakā királynői, élükön Satyabhāmāval, csupán azzal, hogy minden kényelmet megadtak az Úr lótuszlábának — amely minden szolgálat közül a legfontosabb —, rávették az Urat, hogy győzze le a félisteneket. Így aztán a királynők olyan kiváltságokat élveznek most, amelyben eddig csak a mennydörgés urának feleségei részesülhettek.
MAGYARÁZAT
Satyabhāmā: Dvārakāban az Úr Śrī Kṛṣṇa fő királynőinek egyike. Narakāsura megölése után az Úr Kṛṣṇa Satyabhāmā társaságában látogatta meg Narakāsura palotáját. Indralokára szintén vele ment, ahol Śacīdevī fogadta Satyabhāmāt és bemutatta őt a félistenek anyjának, Aditinek. Aditi nagyon elégedett volt Satyabhāmāval, és megáldotta, hogy maradjon örök fiatal mindaddig, ameddig az Úr Kṛṣṇa a földön marad. Aditi magával vitte Satyabhāmāt, hogy megmutassa neki, milyen rendkívüli kiváltságokat élveznek a félistenek a mennyei bolygókon. Amikor Satyabhāmā megpillantotta a pārijāta virágot, rögtön azt akarta, hogy neki is legyen ilyen virága dvārakāi palotájában. Ezután férjével együtt visszatért Dvārakāba, és elmondta vágyát: pārijāta virágot szeretne a palotájába. Satyabhāmā palotája értékes drágakövekkel volt kirakva, s belül még a legforróbb nyárban is hűvös maradt, mintha légkondicionált lett volna. Satyabhāmā zászlókkal díszítette föl palotáját, amelyek mind arról adtak hírt, hogy csodálatos férje otthonában tartózkodik. Egyszer férjével együtt találkozott Draupadīval, és lelkesen hallgatta Draupadī tanítását arról, hogyan teheti elégedetté férjét. Draupadī jól értett ehhez, hiszen öt férje volt, a Pāṇḍavák, akik mindannyian nagyon elégedettek voltak vele. Draupadī tanácsai boldoggá tették, s miután jókívánságait ajánlotta neki, visszatért Dvārakāba. Satyabhāmā Satrājit leánya volt. Az Úr Kṛṣṇa eltávozása után, amikor Arjuna Dvārakāba látogatott, a királynők Satyabhāmāval és Rukmiṇīvel együtt a legmélységesebb bánatba merültek. Élete végén Satyabhāmā az erdőbe vonult, hogy szigorú lemondásoknak vesse alá magát.
Satyabhāmā rávette férjét, hogy hozza el neki a pārijāta virágot a mennyei bolygókról. Az Úr küzdelem árán bár, de megszerezte a félistenektől a pārijātát, akárcsak egy egyszerű férj, aki mindent megtesz, hogy elégedetté tegye feleségét. Ahogyan már korábban elmondtuk, az Úrnak nem volt feladata, hogy számtalan feleségének utasításait kövesse, mint a közönséges emberek. Ám a királynők a legmagasabb szintű odaadó szolgálatot végezték, az Úr kényelmének szolgálatát, ezért az Úr a hűséges és tökéletes férj szerepét játszotta velük. Egyetlen földi teremtmény nem remélheti, hogy bármire is szert tehet, ami a mennyei bolygókról származik, különösen pedig a pārijāta virágra nem, amelyet egyes egyedül a félistenek élvezhetnek. Ám a királynők az Úr hűséges feleségei voltak, így mindannyian élvezhették a mennyei hölgyek különleges kiváltságait. A teremtésben az Úr a tulajdonosa mindennek, így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy Dvārakā királynői bármely ritkasághoz hozzájuthattak, származzon az a világegyetem bármely részéről.