HU/SB 1.15.36


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


36. VERS

yadā mukundo bhagavān imāṁ mahīṁ
jahau sva-tanvā śravaṇīya-sat-kathaḥ
tadāhar evāpratibuddha-cetasām
abhadra-hetuḥ kalir anvavartata


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yadā—amikor; mukundaḥ—az Úr Kṛṣṇa; bhagavān—az Istenség Személyisége; imām—ezt; mahīm—a földet; jahau—elhagyta; sva-tanvā—ugyanabban a testében; śravaṇīya-sat-kathaḥ—érdemes Róla hallani; tadā—akkor; ahaḥ eva—attól a naptól; aprati-buddha-cetasām—azoknak, akiknek az elméje nem eléggé fejlett; abhadra-hetuḥ—minden szerencsétlenség oka; kaliḥ anvavartata—Kali teljességében megnyilvánult.


FORDÍTÁS

Attól a naptól kezdve, amikor az Istenség Személyisége, az Úr Kṛṣṇa saját testében elhagyta ezt a földet, Kali, aki már részben megjelent, teljességében megnyilvánult, hogy szerencsétlenséggel sújtsa a csekély tudásúakat.


MAGYARÁZAT

Kali kizárólag azokra kényszerítheti rá hatását, akiknek Isten-tudata még nem fejlődött ki egészen. Kali befolyásának úgy állhatunk ellen, hogy teljes mértékben az Istenség Személyiségének legfelsőbb védelmére bízzuk magunkat. A Kali-korszak közvetlenül a kurukṣetrai csata után kezdődött el, de az Úr jelenlétében nem tudta kifejteni hatását. Az Úr azonban elhagyta e bolygót, saját transzcendentális testében, s amint eltávozott, a Kali-yuga jelei láthatóvá váltak, ahogyan az Yudhiṣṭhira Mahārāja látomásában is megjelent, mielőtt Arjuna megérkezett Dvārakāból. Yudhiṣṭhira Mahārāja helyesen feltételezte, hogy az Úr távozott a földről. Ahogyan már megmagyaráztuk, az Úr úgy távozott szemünk elől, mint ahogyan a napot sem látjuk tovább, amikor lenyugszik.