HU/SB 1.15.38
38. VERS
- sva-rāṭ pautraṁ vinayinam
- ātmanaḥ susamaṁ guṇaiḥ
- toya-nīvyāḥ patiṁ bhūmer
- abhyaṣiñcad gajāhvaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sva-rāṭ—az uralkodó; pautram—az unokának; vinayinam—megfelelően nevelt; ātmanaḥ—saját maga; su-samam—minden tekintetben egyenlő; guṇaiḥ—a tulajdonságok által; toya-nīvyāḥ—tengerekkel határolva; patim—mestere; bhūmeḥ—a földnek; abhyaṣiñcat—trónra került; gajāhvaye—Hastināpura fővárosában.
FORDÍTÁS
Ezek után Hastināpura fővárosában trónra ültette unokáját, aki megfelelő neveltetésben részesült, és éppoly alkalmas volt arra, hogy király legyen, mint ő, aki a tengerek határolta egész föld uralkodója és mestere volt.
MAGYARÁZAT
Az egész tengerek határolta szárazföld fölött Hastināpura királya uralkodott. Yudhiṣṭhira Mahārāja megtanította unokájának, Parīkṣit Mahārājának — aki éppoly alkalmas volt erre, mint ő maga —, hogyan kell az országot irányítani, figyelembe véve a királynak az alattvalókkal szembeni kötelességét. Így Parīkṣit Yudhiṣṭhira Mahārāja trónjára került, mielőtt az visszatért Istenhez. Parīkṣit Mahārājával kapcsolatban egy sajátságos és jelentős szót használ a vers: vinayinam. Miért fogadták el Hastināpura királyát, legalábbis Parīkṣīt Mahārāja idejéig, a világ uralkodójaként? Ennek egyetlen oka az volt, hogy a világ népei boldogok voltak az uralkodó kormányzása alatt. Az emberek boldogsága a bőséges termésnek volt köszönhető, a tengernyi gabonának, gyümölcsnek, tejnek, gyógyfűnek, drágakőnek, ásványkincsnek és minden egyébnek, amire az embereknek szüksége van. Nem volt részük még testi szenvedésben sem, elméjüknek semmi sem okozott aggodalmat, és sem természeti csapások, sem más élőlények nem zavarták meg őket. Mivel mindenki, minden tekintetben boldog volt, nem volt sehol sem harag, bár politikai célokért és a hatalomért az államok királyai között néha kitört a harc. Mindenkit arra neveltek, hogy az élet legfőbb célját kell elérnie, ezért az emberek kellőképpen felvilágosultak voltak ahhoz, hogy ne vitatkozzanak jelentéktelen dolgokon. A Kali-kor hatása fokozatosan megfertőzte mind a királyok, mind a nép jó tulajdonságait, ezért feszült helyzet alakult ki az uralkodó és az alattvalók között. Ám még az ilyenféle nézeteltérések korában is lehetséges lelki haszonra és Isten-tudatra szert tenni — s ez különleges kiváltság.