HU/SB 1.15.39


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


39. VERS

mathurāyāṁ tathā vajraṁ
śūrasena-patiṁ tataḥ
prājāpatyāṁ nirūpyeṣṭim
agnīn apibad īśvaraḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

mathurāyām—Mathurāban; tathā—szintén; vajram—Vajra; śūrasena-patim—a Śūrasenák királya; tataḥ—ezután; prājāpatyām—Prājāpatya áldozat; nirūpya—bemutatta; iṣṭim—cél; agnīn—tűz; apibat—magába helyezte; īśvaraḥ—képes.


FORDÍTÁS

Később Vajrát, Aniruddha [az Úr Kṛṣṇa unokája] fiát Śūrasena királyává tette Mathurāban, majd bemutatott egy Prājāpatya áldozatot, és a tüzet önmagába helyezte, hogy lemondjon a családi életről.


MAGYARÁZAT

Miután Parīkṣit Mahārāját Hastināpura birodalmi trónjára ültette, majd Vajrát, az Úr Kṛṣṇa dédunokáját Mathurā királyává koronázta, Yudhiṣṭhira Mahārāja az élet lemondott rendjébe lépett. Az élet négy rendjének és négy kasztjának rendszere, a varṇāśrama-dharma    —    mely tulajdonságok és munka szerinti felosztás    —    jelenti a valódi emberi élet kezdetét. Yudhiṣṭhira Mahārāja, az emberi tevékenységek ezen intézményének védelmezője a megfelelő idő elérkeztével visszavonult az aktív élettől és sannyāsī lett, az uralkodói feladatot pedig átadta egy hozzáértő hercegnek, Parīkṣit Mahārājának. A varṇāśrama-dharma tudományos rendszere az emberi életet négy foglalkozás szerinti csoportra és négy életrendre osztja. Az élet négy rendjét    —    brahmacārī, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsī    —    mindenkinek követnie kell, tekintet nélkül a foglalkozás szerinti felosztásra. Napjainkban a politikusok nem akarnak visszavonulni az aktív élettől, még akkor sem, ha már idősek, de Yudhiṣṭhira Mahārāja, az ideális király, önként visszavonult az uralkodástól, hogy felkészüljön következő életére. Mindenkinek úgy kell rendeznie az életét, hogy az utolsó időszakban, legalább tizenöt-húsz évvel a halála előtt teljesen átadhassa magát az Úr odaadó szolgálatának, hogy elérje az élet tökéletességét. Nagy ostobaság, ha az ember élete minden napját az anyagi élvezet megszerzésével és a gyümölcsöző cselekedetekkel tölti, mert amíg elméje a gyümölcsöző munkában merül el az anyagi élvezet kedvéért, addig nincs esélye, hogy megszabaduljon a feltételekhez kötött élettől, az anyagi kötelékektől. Senki se kövesse azt az öngyilkos politikát, hogy elhanyagolja az ember legfőbb feladatát, az élet tökéletességének elérését, amely nem más, mint hazatérni, vissza Istenhez.