HU/SB 1.15.40
40. VERS
- visṛjya tatra tat sarvaṁ
- dukūla-valayādikam
- nirmamo nirahaṅkāraḥ
- sañchinnāśeṣa-bandhanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
visṛjya—elhagyva; tatra—mindazok; tat—az; sarvam—minden; dukūla—öv; valaya-ādikam—és karkötők; nirmamaḥ—érdeklődés nélkül; nirahaṅkāraḥ—ragaszkodás nélkül; sañchinna—tökéletesen elvágja; aśeṣa-bandhanaḥ—korlátlan ragaszkodás.
FORDÍTÁS
Yudhiṣṭhira Mahārāja lemondott minden ruhájáról, övéről és a királyi rend minden ékességéről. Többé nem érdekelte már semmi, s nem ragaszkodott semmihez.
MAGYARÁZAT
Ahhoz, hogy az Úr társa lehessen valaki, az szükséges, hogy megszabaduljon az anyagi szennyeződéstől. Senki sem lehet az Úr társa, s nem mehet vissza Hozzá, amíg így meg nem tisztul. Yudhiṣṭhira Mahārāja ezért a lelki tisztaság érdekében egyszerre lemondott királyi gazdagságáról, megvált a királyi ruháktól és ékességektől. A kaṣāya, a sannyāsīk sáfrányszínű ruhadarabja azt jelzi, hogy viselője megszabadult minden csillogó anyagi ékességtől. Yudhiṣṭira Mahārāja eszerint változtatta meg öltözékét. Nem érdekelte többé birodalma és családja, így megszabadult minden anyagi szennyeződéstől, minden anyagi megjelöléstől. Az emberek általában ragaszkodnak a különféle megjelölésekhez — család, társadalom, ország, foglalkozás, vagyon, rang és így tovább. Amíg az ember ragaszkodik e megjelölésekhez, addig anyagilag tisztátlannak számít. Korunkban az emberek állítólagos vezetői ragaszkodnak a nemzeti tudathoz, de nem tudják, hogy ez a téves felfogás szintén csak egy megjelölés az anyagilag feltételekhez kötött lélek számára. Az embernek el kell hagynia e megjelöléseket, s csak azután válhat alkalmassá arra, hogy visszatérjen Istenhez. Az ostobák csodálják azokat az embereket, akik e nemzeti tudatban halnak meg. Ám előttünk áll Yudhiṣṭhira Mahārāja példája, aki király létére arra készül, hogy elhagyja ezt a világot, mindenféle nemzeti tudat nélkül. És mégis, még ma is emlékezetünkben él, mert nagyszerű, jámbor király volt, szinte az Istenség Személyiségével, Śrī Rāmával azonos szinten. S mivel a világ népei fölött ilyen jámbor királyok uralkodtak, az emberek minden tekintetben boldogok voltak. Ez tette lehetővé, hogy ezek a nagyszerű uralkodók az egész világot kormányozzák.