HU/SB 1.15.4
4. VERS
- sakhyaṁ maitrīṁ sauhṛdaṁ ca
- sārathyādiṣu saṁsmaran
- nṛpam agrajam ity āha
- bāṣpa-gadgadayā girā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sakhyam—jókívánság; maitrīm—áldás; sauhṛdam—bensőséges kapcsolatban; ca—szintén; sārathya-ādiṣu—amikor kocsihajtó lett; saṁsmaran—mindezekre emlékezve; nṛpam—a királynak; agrajam—a legidősebb fivér; iti—így; āha—mondta; bāṣpa—nehezen lélegezve; gadgadayā—elmerülve; girā—beszéddel.
FORDÍTÁS
Az Úr Kṛṣṇára, jókívánságaira, áldásaira, bensőséges családi kapcsolatukra és kocsihajtására emlékezve Arjuna megrendülten, mélyeket sóhajtva beszélni kezdett.
MAGYARÁZAT
A legfelsőbb élőlény minden kapcsolatában tökéletes, amely tiszta bhaktáihoz fűzi. Śrī Arjuna egyike az Úr jellegzetesen tiszta bhaktáinak, akikkel baráti kapcsolatban áll, s az Úr viselkedése Arjunával a legmagasabb rendű, legtökéletesebb barátságot tükrözi. Az Úr nemcsak jóakarója volt Arjunának, de igazi jótevője is, s hogy ezt még tökéletesebbé tegye, a családi kapcsolat kötelékébe is bevonta azzal, hogy segített neki, hogy Subhadrāt feleségül vehesse. A legfontosabb azonban az, hogy elvállalta Arjuna kocsihajtójának szerepét, hogy védelmezze barátját a háború veszedelmétől, és valóban boldog volt, amikor megalapozta a Pāṇḍavák uralmát a világon. Arjuna sorra visszaemlékezett minderre, és elmerült gondolataiban.