HU/SB 1.15.5
5. VERS
- arjuna uvāca
- vañcito ’haṁ mahā-rāja
- hariṇā bandhu-rūpiṇā
- yena me ’pahṛtaṁ tejo
- deva-vismāpanaṁ mahat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
arjunaḥ uvāca—Arjuna mondta; vañcitaḥ—Ő elhagyott; aham—engem; mahā-rāja—ó, király; hariṇā—az Istenség Személyisége által; bandhu-rūpiṇā—mint egy bizalmas barát; yena—aki által; me—enyém; apahṛtam—elvesztettem; tejaḥ—erő; deva—a félistenek; vismāpanam—megdöbbentő; mahat—meglepő.
FORDÍTÁS
Arjuna így szólt: Ó, király! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari, aki éppen úgy bánt velem, mint egy bensőséges baráttal, magamra hagyott engem. Csodálatra méltó erőm, amely még a félisteneket is megdöbbentette, nincs többé.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 10.41) az Úr azt mondja: „Mindenkit, aki különösképpen hatalmas és bőségesen rendelkezik vagyonnal, erővel, szépséggel, tudással és mindennel, amire csak anyagilag vágyhat valaki, teljes energiám jelentéktelen része termékének kell tekinteni.” Senki, semmilyen mértékben nem lehet tehát függetlenül hatalmas, anélkül hogy az Úr felhatalmazná. Amikor az Úr alászáll a földre örökké felszabadult társaival, nem csupán saját isteni energiáját mutatja be, hanem társait, a bhaktákat is megáldja a szükséges energiával, hogy teljesítsék inkarnációjának küldetését. A Bhagavad-gītā arról is ír (BG 4.5), hogy az Úr és örök társai számtalanszor alászállnak a földre, de míg az Úr különféle inkarnációinak mindegyikére emlékszik, társai az Ő legfelsőbb akaratából elfelejtkeznek róluk. Ugyanígy az Úr minden társát Magával viszi, amikor eltávozik a földről. Az erőt és az energiát Arjuna azért kapta, mert szükség volt rá az Úr missziójának teljesítéséhez. Amikor azonban küldetése elérte célját, az Úr visszavette Arjunától e rendkívüli hatalmat, mert Arjuna megdöbbentő erejére, amely még a mennyek lakóit is ámulatba ejtette, nem volt többé szükség, s többé nem arra szolgált, hogy általa Arjuna hazatérjen, vissza Istenhez. Ha az Úr még olyan kiváló bhakták esetében is, mint Arjuna vagy akár a mennyek félistenei, erőt adhat és elveheti azt, akkor mit mondhatnánk a közönséges élőlényekről, akik csupán porszemek e nagy lelkekhez képest? A tanulság ebből az, hogy senki se legyen büszke az Úrtól kölcsönkapott erejére. A józan ember inkább érezze magát lekötelezettnek az Úrral szemben az ilyen jótéteményért, s erejét használja az Úr szolgálatában. Ezt az erőt az Úr bármikor visszavonhatja, ezért az ilyen hatalmat és gazdagságot akkor alkalmazzuk a legmegfelelőbben, ha az Úr szolgálatába állítjuk.