HU/SB 1.15.42
42. VERS
- tritve hutvā ca pañcatvaṁ
- tac caikatve ’juhon muniḥ
- sarvam ātmany ajuhavīd
- brahmaṇy ātmānam avyaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tritve—a három kötőerőbe; hutvā—felajánlva; ca—szintén; pañcatvam—öt elem; tat—az; ca—szintén; ekatve—egyetlen tudatlanságba; ajuhot—beleolvasztotta; muniḥ—a bölcs; sarvam—a teljes egész; ātmani—a lélekben; ajuhavīt—rögzítette; brahmaṇi—a szellemnek; ātmānam—a lélek; avyaye—a kimeríthetetlennek.
FORDÍTÁS
Az öt elemből álló durva testet megsemmisítve az anyagi természet három minőségi kötőerejébe olvasztotta azt, majd egyetlen tudatlanságba egyesítette őket, ezt a tudatlanságot pedig az önvalóba, a Brahmanba merítette, amely minden körülmények között kimeríthetetlen.
MAGYARÁZAT
Minden, ami az anyagi világban megnyilvánul, a mahat-tattva-avyaktából származik, azok a dolgok pedig, amelyeket anyagi szemmel is láthatunk, nem mások, mint e változatos anyagi termékek kombinációi és permutációi. Az élőlény azonban különbözik ezektől. Amiatt, hogy elfelejtkezik örök természetéről, mint az Úr örök szolgája, valamint a miatt a téves felfogása miatt, miszerint ő az anyagi természet ura, arra kényszerül, hogy a hamis érzéki élvezettel teli létbe merüljön. Mindez az anyagi energiák bizonyos termelődését vonja maga után, s ez az elsődleges oka annak, hogy az ember elméje anyagi hatás alá kerül. Így jön létre az öt elemből álló durva test. Yudhiṣṭhira Mahārāja megfordította a folyamatot, és a test öt elemét az anyagi természet három kötőerejébe olvasztotta. Ekkor megszűnik az a minőségi megkülönböztetés, hogy a test jó, rossz vagy a kettő közötti, és a minőségi megnyilvánulások újra az anyagi energiába olvadnak, amely a tiszta élőlény hamis tudatának terméke. Ha az ember arra vágyik, hogy a Legfelsőbb Úrnak, az Istenség Személyiségének társa legyen a lelki ég számtalan bolygójának egyikén, leginkább Goloka Vṛndāvanán, mindig arra kell gondolnia, hogy nem azonos az anyagi energiával, nincs azzal kapcsolata, s ilyenformán önmagát tiszta szellemként, Brahmanként kell felismernie, aki minőségileg egyenlő a Legfelsőbb Brahmannal (Parameśvarával). Yudhiṣṭhira Mahārāja, miután birodalmát átadta Parīkṣitnak és Vajrának, többé nem gondolta azt, hogy ő a világ ura vagy a Kuru-dinasztia feje. Az a tudat, hogy megszabadult az anyagi kapcsolatoktól, valamint a durva és finom anyagi ketrectől, szabaddá teszi az embert, hogy az Úr szolgájaként cselekedjen, annak ellenére, hogy az anyagi világban van. Ezt az állapotot jīvan-mukta vagy felszabadult szintek nevezik, amely még az anyagi világban is lehetséges. Ez az a folyamat, mellyel véget vethetünk az anyagi létnek. Az embernek nemcsak gondolnia kell, hogy ő Brahman, de úgy is kell cselekednie. Aki csupán gondolja magát Brahmannak, az imperszonalista. Aki azonban Brahmanként is cselekszik, az tiszta bhakta.