HU/SB 1.15.7
7. VERS
- yat-saṁśrayād drupada-geham upāgatānāṁ
- rājñāṁ svayaṁvara-mukhe smara-durmadānām
- tejo hṛtaṁ khalu mayābhihataś ca matsyaḥ
- sajjīkṛtena dhanuṣādhigatā ca kṛṣṇā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—akinek kegyéből; saṁśrayāt—erejével; drupada-geham—Drupada király palotájában; upāgatānām—mindazok, akik összegyűltek; rājñām—a hercegeké; svayaṁvara-mukhe—a vőlegényválasztás alkalmával; smara-durmadānām—mind kéjes gondolatokkal; tejaḥ—erő; hṛtam—legyőzött; khalu—ahogy volt; mayā—általam; abhihataḥ—átszúrt; ca—szintén; matsyaḥ—a hal-célpont; sajjī-kṛtena—az íjat felhúrozva; dhanuṣā—azzal az íjjal; adhigatā—elnyertem; ca—szintén; kṛṣṇā—Draupadī.
FORDÍTÁS
Csak a kegyéből kapott erővel győzhettem le a vágyakozó hercegeket, akik Drupada király palotájában gyűltek össze a vőlegény-választásra. Íjam és nyilam segítségével át tudtam lőni a célt, a halat, s ezzel elnyertem Draupadī kezét.
MAGYARÁZAT
Draupadī Drupada király legszebb leánya volt, s ifjú hajadonként szinte minden herceg az ő kezére vágyott. Drupada Mahārāja azonban úgy döntött, hogy csakis Arjunának adja leányát, ezért különös dolgot eszelt ki. A ház mennyezetéről egy kerék védelmében egy hal függött. A feladat az volt, hogy a hercegi rend tagjának át kellett lőnie a hal szemét a védőkeréken keresztül, ám senki sem pillanthatott a célra. A földön egy vízzel teli edény állt, amelyben visszatükröződött a cél és a kerék. A résztvevőknek úgy kellett célozniuk, hogy csak az edényben remegő vizet látták. Drupada Mahārāja jól tudta, hogy ezt csak Arjuna vagy Karṇa tudná sikeresen véghezvinni. Ám leányát mégis Arjunának akarta adni. A hercegek gyülekezetében, a viadalon, amikor Dhṛṣṭadyumna, Draupadī fivére a hercegeket mind bemutatta felnőtt húgának, Karṇa szintén jelen volt. Draupadī azonban ügyesen elkerülte, hogy Karṇa Arjuna vetélytársa lehessen, és Dhṛṣṭadyumna közbenjárásával kijelentette, hogy nem fogad el senkit sem, aki kṣatriyánál alacsonyabb rangú. A vaiśyák és a śūdrák kevésbé fontosak, mint a kṣatriyák, és Karṇa egy ács, egy śūdra fia volt. Draupadī ezzel az ürüggyel tért ki Karṇa elől. Amikor a szegény brāhmaṇának öltözött Arjuna eltalálta a nehéz célpontot, mindenki megdöbbent. Mindegyikük meg akart vele küzdeni, legfőképpen Karṇa, de mint mindig, Arjuna az Úr kegyéből most is győztesen került ki a hercegekkel vívott harcból, s így elnyerte az értékes díjat, Kṛṣṇā, azaz Draupadī kezét. Arjuna bánatosan gondolt vissza a történtekre az Úr távollétében. Egyedül az Úr ereje tette hatalmassá őt.