HU/SB 1.16.11
11. VERS
- svalaṅkṛtaṁ śyāma-turaṅga-yojitaṁ
- rathaṁ mṛgendra-dhvajam āśritaḥ purāt
- vṛto rathāśva-dvipapatti-yuktayā
- sva-senayā digvijayāya nirgataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
su-alaṅkṛtam—szépen feldíszített; śyāma—fekete; turaṅga—lovak; yojitam—felszerelve; ratham—harci szekér; mṛga-indra—oroszlán; dhvajam—fellobogózott; āśritaḥ—védelme alatt; purāt—a fővárosból; vṛtaḥ—körülvéve; ratha—a kocsihajtók; aśva—lovasság; dvipapatti—elefántok; yuktayā—így felvértezve; sva-senayā—gyalogossággal együtt; digvijayāya—hogy meghódítsa; nirgataḥ—kivonult.
FORDÍTÁS
Parīkṣit Mahārāja harci szekerére ült, melyet fekete mének húztak. Zászlaját egy oroszlán jelölte. Nagy pompával, kocsihajtók, lovasok, elefántok és gyalogos katonák kíséretében hagyta el a fővárost, hogy meghódítsa a világot.
MAGYARÁZAT
Parīkṣit Mahārāja abban különbözik nagyapjától, Arjunától, hogy szekerét fekete lovak húzzák, nem pedig fehérek. Zászlaján egy oroszlán jele díszlett, míg nagyapjáét Hanumānjī jelölte. Egy olyan királyi felvonulás, mint amelyet Parīkṣit Mahārāja is vezetett a szépen feldíszített szekerekkel, lovassággal, elefántokkal, gyalogsággal és zenekarral, kellemes a szemnek, s egy olyan civilizáció jellemzője, amely még a harcmezőn is törődik a szépséggel.