HU/SB 1.16.3


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


3. VERS

ājahārāśva-medhāṁs trīn
gaṅgāyāṁ bhūri-dakṣiṇān
śāradvataṁ guruṁ kṛtvā
devā yatrākṣi-gocarāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

ājahāra—bemutatott; aśva-medhān—lóáldozatok; trīn—három; gaṅgāyām—a Gangesz partja; bhūri—elegendően; dakṣiṇān—jutalmaz; śāradvatam—Kṛpācāryának; gurum—lelki tanítómester; kṛtvā—kiválasztotta; devāḥ—a félistenek; yatra—ahol; akṣi—szemek; gocarāḥ—hatáskörén belül.


FORDÍTÁS

Parīkṣit Mahārāja Kṛpācāryát választotta lelki tanítómesterének, hogy vezesse őt, majd a Gangesz partján három lóáldozatot mutatott be, melynek során a jelenlévőket bőségesen megjutalmazta. Ezeken az áldozatokon még a közönséges ember is láthatta a félisteneket.


MAGYARÁZAT

Ebből a versből megtudhatjuk, hogy a felsőbb bolygók lakói számára a bolygók közötti utazás nem jelent nehézséget. A Bhāgavatamban számtalan kijelentésből láthatjuk, hogy a mennyek félistenei gyakran látogattak a földre, hogy részt vegyenek az áldozatokon, amelyeket nagy hatalmú királyok és uralkodók mutattak be. Itt is azt olvashatjuk, hogy az áldozati ceremónia eredményeként Parīkṣit Mahārāja lóáldozati szertartásának idején is láthatóak voltak más bolygók félistenei, még a közönséges ember számára is. A közönséges emberek többnyire nem láthatják a félisteneket, mint ahogyan az Urat sem. De ahogyan az Úr indokolatlan kegyéből alászáll, hogy láthatóvá váljon a közönséges ember számára, ugyanúgy a félistenek is kegyesen láthatóvá teszik magukat előttük. Noha az égi lényeket e föld lakói puszta szemmel nem láthatják, Parīkṣit Mahārājának köszönhetően a félistenek beleegyeztek, hogy láthatóvá váljanak. A királyok olyan bőkezűen költöttek az ilyen áldozatok alkalmával, mint ahogyan a felhő ontja az esőt. A felhő nem más, mint a víznek egy másik formája, vagy más szóval a föld vize, felhőkké átalakulva. Hasonló módon a királyok adománya az ilyen áldozatok idején nem más, mint az alattvalóktól beszedett adó egy másik formája. De ahogyan az eső bőségesen esik, és úgy tűnik, több hullik belőle, mint amennyire szükség van, az adomány, amit e királyok adtak, szintén többnek tűnik, mint amire az embereknek szükségük lehet. Elégedett polgárok sohasem lázadnak a király ellen, és így nem volt szükség arra, hogy megváltoztassák a monarchia rendjét.

Még egy olyan királynak is, mint Parīkṣit Mahārāja, szüksége volt lelki tanítómesterre, aki vezesse. Útmutatás nélkül az ember nem fejlődhet a lelki életben. A lelki tanítómesternek hitelesnek kell lennie, s annak, aki önmegvalósításra vágyik, fel kell keresnie egy ilyen hiteles lelki tanítómestert, és menedéket kell kérnie tőle, hogy valóban sikert érjen le.