HU/SB 1.16.6
6. VERS
- athavāsya padāmbhoja-
- makaranda-lihāṁ satām
- kim anyair asad-ālāpair
- āyuṣo yad asad-vyayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
athavā—máskülönben; asya—az Övé (az Úr Kṛṣṇáé); pada-ambhoja—lótuszlábai; makaranda-lihām—azoké, akik e lótuszvirág mézét ízlelik; satām—azoké, akik örökké léteznek; kim anyaiḥ—mi haszna bármi másnak; asat—illuzórikus; ālāpaiḥ—témák; āyuṣaḥ—az élet hossza; yat—ami; asat-vyayaḥ—az élet szükségtelen elvesztegetése.
FORDÍTÁS
Az Úr bhaktái örökké az Úr lótuszlábának mézét ízlelik. Mi haszna hát olyan dolgokról hallani, amellyel az ember csak elvesztegeti értékes életét?
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇa és bhaktái egyaránt transzcendentális síkon állnak, ezért minden, ami Róla és a bhaktáiról szól, egyformán nagyszerű. A kurukṣetrai csata politikával és cselszövéssel teli, a Bhagavad-gītāt mégis mindenhol a világon csodálják, mert amiről beszél, kapcsolatban áll az Úr Kṛṣṇával. Nincs szükség arra, hogy megszüntessük a politikát, a gazdaságot, a szociológiát stb., amelyek a világiak számára világiak. Egy tiszta bhaktának, aki valóban kapcsolatban áll az Úrral, ezek a világi dolgok transzcendentálisak, ha az Úrral vagy tiszta bhaktáival kapcsolatosak. Beszéltünk és hallottunk a Pāṇḍavák cselekedeteiről, most pedig Parīkṣit Mahārājával foglalkozunk, de mindez kapcsolatban áll az Úr Śrī Kṛṣṇával, ezért transzcendentális, és a tiszta bhakták nagy érdeklődéssel hallgatják. Erről már Bhīṣmadeva imáiról szólva is beszéltünk.
Életünk nem túl hosszú, és nem tudhatjuk, mikor kapunk parancsot arra, hogy mindent magunk mögött hagyva a következő állomásra induljunk. Így aztán kötelességünk ügyelni arra, hogy életünk egyetlen pillanatát se vesztegessük el olyan témákra, melyek nem állnak kapcsolatban az Úr Kṛṣṇával. Semmilyen történetet nem érdemes hallani, legyen bármilyen kellemes, ha nem kapcsolódik Kṛṣṇához.
A lelki bolygó, Goloka Vṛndāvana, az Úr Kṛṣṇa örök lakhelye olyan alakú, mint a lótusz virágtakarója. Ha az Úr az anyagi bolygók egyikén száll alá, azt úgy teszi, hogy teljes valójában megnyilvánítja saját hajlékát. Lába így örökké a lótuszvirág nagy virágtakaróján nyugszik, s éppolyan csodálatos, mint maga a lótuszvirág. Ezért mondják, hogy az Úr Kṛṣṇának lótuszlába van.
Az élőlény eredeti helyzeténél fogva örök. Úgy is mondhatnánk, hogy a születés és halál örvénye csupán azért ragadja el, mert kapcsolatba került az anyaggal. Ettől az anyagi energiától megszabadulva az élőlény felszabadul, és alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen, vissza Istenhez. Azok, akik örökké akarnak élni, s nem akarnak újabb és újabb anyagi testet, ne vesztegessék idejüket olyan témákra, melyek nem kapcsolódnak az Úr Kṛṣṇához és bhaktáihoz.