HU/SB 1.17.16
16. VERS
- rājño hi paramo dharmaḥ
- sva-dharma-sthānupālanam
- śāsato ’nyān yathā-śāstram
- anāpady utpathān iha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
rājñaḥ—a király vagy vezető; hi—bizonyára; paramaḥ—legfelső; dharmaḥ—kötelesség; sva-dharma-stha—aki hűen teljesíti előírt kötelességét; anupālanam—mindig védelmet nyújt; śāsataḥ—uralkodása alatt; anyān—mások; yathā—szerint; śāstram—az írások szabályai; anāpadi—veszély nélkül; utpathān—a megtévedt személyek; iha—tényként.
FORDÍTÁS
Az uralmon lévő királyok legfőbb kötelessége az, hogy minden védelmet megadjanak azoknak, akik tisztelik a törvényt, és megbüntessék azokat, akik a mindennapok során, amikor semmi okuk rá, eltérnek a szentírások utasításaitól.
MAGYARÁZAT
Az írások említést tesznek az āpad-dharmáról, vagyis rendkívüli esetekben végrehajtandó kötelességünkről. Azt mondják, előfordult, hogy a nagy szentnek, Viśvāmitrának kutyahúson kellett élnie, ha helyzete úgy hozta. Vészhelyzetben az ember bármilyen állat húsán élhet, de ez nem jelenti azt, hogy hivatalos vágóhidakat kell működtetni, hogy táplálják a húsevőket, és hogy ezt a rendszert az államnak támogatnia kell. Rendes körülmények között senkinek sem szabad húson élnie csupán a nyelve kedvéért. Aki így tesz, azt a királynak vagy a vezetőnek meg kell büntetnie durva élvezetéért.
A szentírások útmutatást adnak a más és más kötelességet végző emberek számára. Akik követik e szabályokat, azokat sva-dharma-stháknak nevezik, akik hűségesek előírt kötelességükhöz. A Bhagavad-gītā (BG 18.48) azt mondja, hogy az embernek nem szabad föladnia előírt kötelességeit, még ha nem mindig hibátlanul végzi azokat, akkor sem. Ezt a sva-dharmát végső esetben, ha az embert a körülmények arra kényszerítik, meg lehet törni, de rendes körülmények között sohasem. Az állam vezetőjének gondoskodnia kell arról, hogy senki sem változtat sva-dharmáján, bármi legyen is az, és minden védelmet biztosítania kell annak számára, aki követi a sva-dharmát. Aki ezt megszegi, azt a śāstra alapján meg kell büntetni. A királynak kötelessége ügyelni arra, hogy mindenki hűségesen végezze a feladatát, ahogyan azt a szentírás előírja.