HU/SB 1.17.30
30. VERS
- patitaṁ pādayor vīraḥ
- kṛpayā dīna-vatsalaḥ
- śaraṇyo nāvadhīc chlokya
- āha cedaṁ hasann iva
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
patitam—bűnös; pādayoḥ—lábánál; vīraḥ—a hős; kṛpayā—könyörületességből; dīna-vatsalaḥ—kegyes a szerencsétlenekhez; śaraṇyaḥ—aki alkalmas arra, hogy elfogadja a meghódolást; na—nem; avadhīt—ölte meg; ślokyaḥ—aki megérdemli, hogy énekeljenek róla; āha—mondta; ca—szintén; idam—ezt; hasan—mosolyogva; iva—mint.
FORDÍTÁS
Parīkṣit Mahārāja, aki alkalmas volt arra, hogy elfogadja a meghódolást, és megérdemelte, hogy megénekeljék a történelemben, nem ölte meg a szerencsétlen, meghódolt és bűnös Kalit, csak mosolygott könyörületesen, hiszen mindig kegyes volt a nyomorultakhoz.
MAGYARÁZAT
Még egy egyszerű kṣatriya sem öli meg azt, aki megadja magát neki, nem beszélve Parīkṣit Mahārājáról, aki természetéből eredően együttérző és kegyes volt az elesettekhez. Mosolygott, mert az álruhás Kali elárulta, milyen hitvány. A király azon kezdett tűnődni, hogy a sors iróniája, hogy bár senki sem menekülhet éles kardjától, amikor meg akar ölni valakit, a szerencsétlen, hitvány Kali mégis megmenekült, mert még idejében meghódolt. Parīkṣit Mahārāja dicsőségét és kegyességét megéneklik a történelemkönyvek. Kegyes és könyörületes uralkodó volt, méltó arra, hogy elfogadja a meghódolást még ellenségétől is. Így menekült meg Kali, a sors akaratából.