HU/SB 1.18.2
2. VERS
- brahma-kopotthitād yas tu
- takṣakāt prāṇa-viplavāt
- na sammumohorubhayād
- bhagavaty arpitāśayaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brahma-kopa—egy brāhmaṇa dühe; utthitāt—okozta; yaḥ—ami volt; tu—de; takṣakāt—a kígyómadár által; prāṇa-viplavāt—az élet elpusztításából; na—soha; sammumoha—elárasztotta; uru-bhayāt—nagy félelem; bhagavati—az Istenség Személyiségének; arpita—meghódolt; āśayaḥ—tudat.
FORDÍTÁS
Parīkṣit Mahārāja mindig az Istenség Személyiségének tudatosan meghódolt lélek volt, ezért nem ijedt meg és nem félt a kígyómadártól, amely egy dühös brāhmaṇa fiú átkából arra készült, hogy megmarja őt.
MAGYARÁZAT
Az Úr meghódolt bhaktáját nārāyāṇa-parāyaṇának nevezik. Sohasem fél senkitől és semmitől, még a haláltól sem. Neki semmi sem fontosabb, mint a Legfelsőbb Úr, így egyformának tekinti a mennyországot és a poklot. Jól tudja, hogy mind a mennyország, mind a pokol az Úr teremtése, az élet és a halál pedig hasonlóan csak különféle létállapotok, amelyeket szintén az Úr teremtett. A legfontosabb azonban minden körülmények között az, hogy Nārāyaṇára emlékezzünk. A nārāyaṇa-parāyāṇa szünet nélkül ezt teszi. Parīkṣit Mahārāja ilyen tiszta bhakta volt. A Kali-kor hatására egy brāhmaṇa tapasztalatlan fia igazságtalanul megátkozta, ő azonban mindezt úgy fogadta, mint Nārāyaṇa elrendezését. Tudta, hogy Nārāyaṇa (az Úr Kṛṣṇa) megmentette őt, amikor az anyja méhében égett, és ha egy kígyómadár marásától meg kell halnia, az szintén az Úr akaratából történik majd. Az Úr bhaktája sohasem szegül szembe az Úr akaratával: minden, amit Isten küld, áldás számára. Parīkṣit Mahārāja nem félt és nem jött zavarba ezektől az eseményektől. Ez az ismertetőjele az Úr tiszta bhaktájának.