HU/SB 1.18.27
27. VERS
- viprakīrṇa-jaṭācchannaṁ
- rauraveṇājinena ca
- viśuṣyat-tālur udakaṁ
- tathā-bhūtam ayācata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
viprakīrṇa—mind szétszórva; jaṭa-ācchannam—sűrű, hosszú hajjal borítva; rauraveṇa—egy szarvasbőrrel; ajinena—a bőrrel; ca—szintén; viśuṣyat—kiszáradt; tāluḥ—szájpadlás; udakam—víz; tathā-bhūtam—abban az állapotban; ayācata—kért.
FORDÍTÁS
A meditációba mélyedt bölcset szarvasbőr fedte, hosszú, sűrű haja pedig egész testét beborította. A király, akinek szájpadlása száraz volt a szomjúságtól, vizet kért tőle.
MAGYARÁZAT
A király szomjas volt, így aztán vizet kért a bölcstől. Az, hogy egy ilyen nagy bhakta és király inni kért a transzba merült bölcstől, minden bizonnyal a sors elrendezése volt, másképpen nem történhetett volna ilyen egyedülálló eset. Parīkṣit Mahārāja ezzel különös helyzetbe került, hogy fokozatosan lehetőség nyíljon a Śrīmad-Bhāgavatam kinyilatkoztatására.