HU/SB 1.18.28
28. VERS
- alabdha-tṛṇa-bhūmy-ādir
- asamprāptārghya-sūnṛtaḥ
- avajñātam ivātmānaṁ
- manyamānaś cukopa ha
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
alabdha—mivel nem kapott; tṛṇa—szalma ülés; bhūmi—hely; ādiḥ—és így tovább; asamprāpta—nem fogadták illendően; arghya—víz, amivel fogadják; sūnṛtaḥ—kedves szavak; avajñātam—így elhanyagolva; iva—mint az; ātmānam—személyesen; manyamānaḥ—így gondolkodva; cukopa—dühös lett; ha—ily módon.
FORDÍTÁS
A király nem részesült kellő fogadtatásban, hiszen nem ajánlottak föl neki ülést, helyet, vizet és kedves szavakat. Úgy vélte ezért, hogy nem méltatják figyelemre, s erre a gondolatra elöntötte a düh.
MAGYARÁZAT
A védikus szabályok szerint a vendégfogadás törvénye kimondja, hogy még ha ellenség látogat az otthonunkba, akkor is a legnagyobb tisztelettel kell fogadnunk. Nem szabad, hogy úgy érezze, hogy egy ellenség házába jött. Amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa Arjunával és Bhīmával Jarāsandhához ment Magadhába, a tiszteletre méltó ellenséget Jarāsandha király előkelő fogadtatásban részesítette. A vendégként jelen lévő ellenségnek, Bhīmának harcolnia kellett Jarāsandhával, és mégis ragyogó vendéglátásban részesültek. Éjszakánként együtt ültek le, mint barátok és vendégek, napközben pedig harcoltak, életüket kockára téve. Ez volt a vendégfogadás szabálya. Ez a törvény előírja, hogy a szegény ember, aki semmit sem tud felkínálni vendégeinek, legalább egy szalma ülést ajánljon fel, egy pohár vizet és néhány kedves szót. A vendégfogadás tehát — legyen szó akár barátról, akár ellenségről — semmibe sem kerül, csupán udvariasság kérdése.
Amikor Parīkṣit Mahārāja belépett Śamīka Ṛṣi ajtaján, nem várt királyi fogadtatást a ṛṣitől, mert tudta, hogy a szentek és a ṛṣik nem gazdag emberek. Arra azonban nem számított, hogy egy szalmából készült ülést, egy pohár vizet és néhány kedves szót is megtagadnak tőle. Nem volt közönséges vendég, és nem volt a ṛṣi ellensége sem, ezért a rideg fogadtatás megdöbbentette. Valójában jogosan lett mérges a ṛṣire, hiszen nagy szüksége lett volna egy pohár vízre. Hogy ebben a nehéz helyzetben dühös lett, az természetes volt részéről, ám ő maga is nagy szent volt, így az, hogy dühös lett és dühében cselekedett, mégis meglepő volt. El kell fogadnunk tehát, hogy mindezt az Úr legfelsőbb akarata rendelte így. A király az Úr nagy bhaktája volt, és a szent is éppoly kiváló volt, mint a király. Ám az Úr akaratából a körülmények úgy alakultak, hogy segítsenek a királynak megszabadulnia ragaszkodásától, mely a családi kapcsolatokhoz és uralkodói tevékenységéhez fűzte, és így hódoljon meg tökéletesen az Úr Kṛṣṇa lótuszlábánál. A kegyes Úr néha ilyen kilátástalan helyzetbe hozza tiszta bhaktáit azért, hogy az anyagi lét mocsarából Magához emelje őket, ám kívülről szemlélve úgy tűnik, mintha ez a helyzet akadályt jelentene a bhakták számára. Az Úr bhaktái mindig az Úr védelme alatt állnak, és minden körülmények között, kudarc vagy siker esetén is Ő a legfelsőbb vezető számukra. A tiszta bhakták ezért az Úr áldásaként fogadnak minden megpróbáltatást.