HU/SB 1.19.19
19. VERS
- maharṣayo vai samupāgatā ye
- praśasya sādhv ity anumodamānāḥ
- ūcuḥ prajānugraha-śīla-sārā
- yad uttama-śloka-guṇābhirūpam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
maharṣayaḥ—a nagy bölcsek; vai—természetes módon; samupāgatāḥ—összegyűltek ott; ye—akik; praśasya—dicsőítve; sādhu—teljesen jó; iti—így; anumodamānāḥ—mind helyeselnek; ūcuḥ—mondták; prajā-anugraha—jót tenni az élőlénynek; śīla-sārāḥ—minőségében hatalmas; yat—mert; uttama-śloka—akit válogatott költemények magasztalnak; guṇa-abhirūpam—csodálatos, mint az isteni tulajdonságok.
FORDÍTÁS
Az összegyűlt nagy bölcsek szintén mindannyian dicsérték Parīkṣit Mahārāja döntését. „Nagyon jó!” — mondták, egyetértésüket kifejezve. A szentek természetüktől fogva hajlanak arra, hogy jót tegyenek az egyszerű emberekkel, hiszen rendelkeznek a Legfelsőbb Úr tulajdonságainak minden erejével. Ezért amikor Parīkṣit Mahārāját, az Úr bhaktáját látták, nagy elégedettségükben a következőképpen szóltak:
MAGYARÁZAT
Az élőlény természetes szépsége az odaadó szolgálat szintjére emelkedve megsokszorozódik. Parīkṣit Mahārāja az Úr Kṛṣṇa iránti szeretetben merült el. Ennek láttán az összesereglett nagy bölcsek rendkívül elégedettek voltak, és kifejezték helyeslésüket: „Nagyon jó!” — mondták. Ezeknek a bölcseknek olyan a természetük, hogy szeretnek jót tenni az egyszerű emberekkel, amikor pedig azt látják, hogy egy olyan személyiség, mint Parīkṣit Mahārāja fejlődik az odaadó szolgálatban, örömüknek nincs határa: minden áldást felajánlanak, ami csak hatalmukban áll. Az Úr odaadó szolgálata olyan áldásos, hogy minden félisten és bölcs, valamint Maga az Úr is elégedett lesz a bhaktával. Egy bhakta éppen ezért mindent kedvezőnek lát. Egy fejlődő bhakta útjából minden kedvezőtlen dolog eltűnik. Hogy halála idején minden nagy bölccsel találkozhatott, kétségtelenül szerencsés esemény volt Parīkṣit Mahārāja számára, akinek a brāhmaṇa fiú átka így áldást jelentett.