HU/SB 1.19.21
21. VERS
- sarve vayaṁ tāvad ihāsmahe ’tha
- kalevaraṁ yāvad asau vihāya
- lokaṁ paraṁ virajaskaṁ viśokaṁ
- yāsyaty ayaṁ bhāgavata-pradhānaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sarve—mind; vayam—közülünk; tāvat—amíg; iha—ezen a helyen; āsmahe—maradunk; atha—ezután; kalevaram—a test; yāvat—addig; asau—a király; vihāya—lemond; lokam—a bolygó; param—a legfelsőbb; virajaskam—teljesen mentes az anyagi szennyeződéstől; viśokam—teljesen mentes minden bánattól; yāsyati—visszatér; ayam—ezt; bhāgavata—bhakta; pradhānaḥ—a legelső.
FORDÍTÁS
Mindannyian addig várunk itt, míg az Úr legkiválóbb bhaktája, Parīkṣit Mahārāja visszatér a legfelsőbb bolygóra, ahol nyoma sincs az anyagi szennyeződésnek és a bánatnak.
MAGYARÁZAT
Túl az anyagi teremtés határain, amelyet az égen úszó felhőhöz hasonlítanak, terül el a paravyoma, a lelki világ, amelyet a Vaikuṇṭháknak nevezett bolygók népesítenek be. Ezeket a Vaikuṇṭha bolygókat úgy is ismerik, mint Puruṣottamaloka, Acyutaloka, Trivikramaloka, Hṛṣīkeśaloka, Keśavaloka, Aniruddhaloka, Mādhavaloka, Pradyumnaloka, Saṅkarṣaṇaloka, Śrīdharaloka, Vāsudevaloka, Ayodhyāloka, Dvārakāloka és millió más lelki loka, ahol az Istenség Személyisége uralkodik. Ott minden élőlény felszabadult lélek, olyan lelki testtel, amilyen az Úré. Nincs anyagi tisztátalanság; ott minden lelki, ezért semmi nincs, ami miatt valóban bánkódniuk kellene. Életük transzcendentális boldogsággal teli, és számukra nincsen születés, halál, öregkor és betegség. E Vaikuṇṭhalokák között van egy legfelsőbb loka, amelyet Goloka Vṛndāvanának neveznek, s amely az Úr Śrī Kṛṣṇának és kivételes társainak lakhelye. Parīkṣit Mahārāja sorsa az volt, hogy erre a lokára jusson el, s az összegyűlt nagy ṛṣik látták ezt. Mindannyian a nagy király méltó eltávozásáról beszéltek, és utolsó pillanatáig látni akarták őt, hiszen többé nem találkozhattak az Úr kiváló bhaktájával. Amikor az Úr nagyszerű bhaktája távozik el, nincs okunk a bánatra, mert a bhakta sorsa az, hogy belépjen az Úr királyságába. Ám egyvalami mégis szomorúságot okoz: többé nem láthatjuk e nagy bhaktákat, és így minden okunk megvan a boldogtalanságra. Ahogyan az Urat is ritkán láthatjuk jelenlegi szemünkkel, ugyanúgy a nagy bhaktákat is. A nagy ṛṣik ezért helyesen úgy határoztak, hogy az utolsó pillanatig ott maradnak.