HU/SB 1.19.20
20. VERS
- na vā idaṁ rājarṣi-varya citraṁ
- bhavatsu kṛṣṇaṁ samanuvrateṣu
- ye ’dhyāsanaṁ rāja-kirīṭa-juṣṭaṁ
- sadyo jahur bhagavat-pārśva-kāmāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—sem; vā—mint ez; idam—ezt; rājarṣi—szent király; varya—a legfőbb; citram—meglepő; bhavatsu—mindannyiótoknak; kṛṣṇam—az Úr Kṛṣṇa; samanuvrateṣu—azoknak, akik szigorúan a láncolatában vannak; ye—aki; adhyāsanam—trónon ülve; rāja-kirīṭa—a királyi fejdíszek; juṣṭam—díszített; sadyaḥ—rögtön; jahuḥ—feladta; bhagavat—az Istenség Személyisége; pārśva-kāmāḥ—vágyva társasága elnyerésére.
FORDÍTÁS
[A bölcsek így szóltak:] Ó, legfőbb a Pāṇḍu-dinasztia szent királyai közül, akik szigorúan követik az Úr Śrī Kṛṣṇát! Nem meglepő, hogy lemondasz a trónról, amelyet számtalan király fejdísze ékesít, hogy elnyerd az Istenség Személyiségének örök társaságát.
MAGYARÁZAT
Az ostoba politikusok, akiknek a politikában vezető szerepük van, azt gondolják, hogy ideiglenes pozíciójuk, amelyet betöltenek, a legnagyobb dolog, amit az életben elérhetnek. Életük utolsó pillanatáig ragaszkodnak hozzá, s nem tudják, hogy az élet legnagyobb áldása az, ha felszabadulást nyernek az Úr társaként, örök lakhelyén. Az emberi élet arra szolgál, hogy elérjük ezt a célt. Az Úr sokszor megerősít bennünket a Bhagavad-gītāban arról, hogy a legnagyobb eredmény az, ha visszatérünk Istenhez, örök lakhelyére. Prahlāda Mahārāja így imádkozott az Úr Nṛsiṁhához: „Ó, Uram! A materialista élettől rettegek, ám amikor szörnyű, félelmetes formádban Nṛsiṁhadevaként jelen vagy, a félelemnek nyoma sincs bennem. A materialista élet olyan, akár a malomkő: összetör bennünket. Az élet háborgó hullámainak szörnyűséges örvényébe kerültünk, így hát lótuszlábaidhoz imádkozom, Uram, hogy hívj vissza örök hajlékodra, mint szolgáid egyikét! Az anyagi életben ez jelenti a legmagasabb rendű felszabadulást. A materialista életmódról nagyon keserű tapasztalataim vannak. Bármilyen fajban születtem meg saját tetteim kényszerítő hatására, két dolgot nagyon fájdalmasnak találtam: az elválást szeretteimtől, és a találkozást olyan eseményekkel, amelyeket nem akartam. S hogy szembeszálljak velük, a gyógyír, melyet elfogadtam, még ártalmasabb volt, mint maga a betegség. Egyik születésből a másikba sodródom, ezért Hozzád imádkozom: adj menedéket lótuszlábaidnál!”
A Pāṇḍava királyok, akik felülmúlták a világ sok nagy szentjét, ismerték az anyagi élet keserű következményeit. Őket sohasem bűvölte el uralkodói trónjuk ragyogása, és csak a lehetőséget keresték, hogy az Úr hívja őket, legyenek örök társai. Parīkṣit Mahārāja méltó unokája volt Yudhiṣṭhira Mahārājának. Yudhiṣṭhira Mahārāja az uralkodói trónt átadta unokájának, unokája pedig — Parīkṣit Mahārāja — szintén átengedte a trónt fiának, Janamejayának. Így tett a dinasztiában minden király, mert mindannyian hűségesen követték az Úr Kṛṣṇát. Az Úr bhaktáit sohasem kápráztatja el az anyagi élet ragyogása. Vonzódás nélkül élnek, lemondva a hamis és illuzórikus, materialista életforma kellékeiről.