HU/SB 1.19.32
32. VERS
- parīkṣid uvāca
- aho adya vayaṁ brahman
- sat-sevyāḥ kṣatra-bandhavaḥ
- kṛpayātithi-rūpeṇa
- bhavadbhis tīrthakāḥ kṛtāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
parīkṣit uvāca—a szerencsés Parīkṣit Mahārāja mondta; aho—ó; adya—ma; vayam—mi; brahman—ó, brāhmaṇa; sat-sevyāḥ—alkalmas arra, hogy szolgálja a bhaktát; kṣatra—az uralkodók osztálya; bandhavaḥ—barátok; kṛpayā—kegyedből; atithi-rūpeṇa—vendégként; bhavadbhiḥ—általad; tīrthakāḥ—méltó arra, hogy zarándokhely legyen; kṛtāḥ—te tetted.
FORDÍTÁS
A szerencsés Parīkṣit király így szólt: Ó, brāhmaṇa! Puszta kegyedből megtisztítottál bennünket, olyanná téve, mint a zarándokhelyek, csupán azzal, hogy vendégemként jelen vagy. Kegyed révén mi, érdemtelen királyok, alkalmassá válunk arra, hogy szolgáljunk egy bhaktát.
MAGYARÁZAT
Az olyan szent bhakták, mint Śukadeva Gosvāmī, általában nem érintkeznek azokkal, akik az anyagi világot élvezik, különösen nem, ha azok a királyi rendhez tartoznak. Mahārāja Pratāparudra az Úr Caitanya követője volt, s találkozni akart az Úrral, az Úr azonban nem akarta látni őt, mert király volt. Egy bhakta számára, aki vissza akar menni Istenhez, két dolog szigorúan tilos: a világot élvezők és a nők társasága. Ezért a Śukadeva Gosvāmī szintjén álló bhaktákat soha nem érdekli az, hogy királyokat látogassanak meg. Parīkṣit Mahārāja esete természetesen egészen más volt. Király létére kiváló bhakta volt, ezért Śukadeva Gosvāmī eljött, hogy lássa őt élete utolsó napjaiban. Parīkṣit Mahārāja odaadó alázatosságból nagy kṣatriya elődei érdemtelen leszármazottjának érezte magát, bár ő is éppoly kiváló volt, mint ősei. A királyi rend érdemtelen tagjait kṣatra-bandhaváknak nevezik, ahogy a brāhmaṇák érdemtelen fiait dvija-bandhuknak vagy brahma-bandhuknak. Parīkṣit Mahārāját rendkívül föllelkesítette Śukadeva Gosvāmī jelenléte. Úgy érezte, a nagy szent, aki jelenlétével minden helyet zarándokhellyé változtat, megszentelte őt magát is.