HU/SB 1.19.33
33. VERS
- yeṣāṁ saṁsmaraṇāt puṁsāṁ
- sadyaḥ śuddhyanti vai gṛhāḥ
- kiṁ punar darśana-sparśa-
- pāda-śaucāsanādibhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yeṣām—akinek; saṁsmaraṇāt—emlékezve; puṁsām—egy személyre; sadyaḥ—azonnal; śuddhyanti—megtisztít; vai—bizonyára; gṛhāḥ—minden ház; kim—mit; punaḥ—akkor; darśana—találkozás; sparśa—érintés; pāda—a lábak; śauca—megmossa; āsana-ādibhiḥ—ülőhely felajánlásával stb.
FORDÍTÁS
Csupán az, hogy rád emlékezünk, azonnal megszenteli hajlékainkat, mit sem szólva arról, amikor látunk, megérintünk téged, megmossuk szent lábad és otthonunkban ülőhellyel kínálunk.
MAGYARÁZAT
A szent zarándokhelyek jelentősége a nagy bölcsek és szentek jelenlétében rejlik. Azt mondják, hogy a bűnös emberek a szent helyekre látogatva otthagyják bűneiket, s az ott felhalmozódik. A nagy szentek jelenléte azonban megtisztítja az összegyűlt bűnt, így a szent helyek továbbra is szentek maradnak az ott élő bhakták és szentek kegyéből. Ha ezek a szentek megjelennek a világi emberek otthonában, akkor az anyagi világot élvezők felhalmozott bűnei minden bizonnyal megsemmisülnek. A szenteknek tehát valójában nem fűződik érdekük ahhoz, hogy a családosokkal találkozzanak. Egyetlen céljuk az, hogy megszenteljék hajlékaikat, ezért a családosoknak hálásnak kell lenniük, amikor ilyen szentek és bölcsek jelennek meg az ajtajuk előtt. Az a gṛhastha, aki nem tiszteli a szent rendbe tartozókat, nagy sértést követ el. Az előírás az, hogy annak a gṛhasthának, aki nem borul le egy nagy szent előtt, egész nap koplalnia kell, hogy jóvátegye a súlyos bűnt.