HU/SB 1.2.15


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


15. VERS

yad-anudhyāsinā yuktāḥ
karma-granthi-nibandhanam
chindanti kovidās tasya
ko na kuryāt kathā-ratim


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat—amely; anudhyā—emlékezés; asinā—kard; yuktāḥ—felvértezve vele; karma—tett, amelynek visszahatása van; granthi—csomó; nibandhanam—egymásba kapcsolódó; chindanti—vág; kovidāḥ—intelligens; tasya—Övé; kaḥ—aki; na—nem; kuryāt—teszi meg; kathā—üzenetek; ratim—figyelem.


FORDÍTÁS

Az intelligens emberek karddal a kezükben, az Istenség Személyiségére emlékezve vágják át a visszahatást eredményező tettek [a karma] csomóit. Ki ne figyelne hát az Ő üzenetére?


MAGYARÁZAT

A lélekszikra és az anyagi elemek kapcsolata egy csomót hoz létre, amelyet az embernek át kell vágnia, ha meg akar szabadulni a gyümölcsöző munka végzésétől és visszahatásaitól. A felszabadulás nem más, mint kiszabadulni a visszahatást eredményező tettek körforgásából. Ez automatikusan együtt jár azzal, ha valaki örökké az Istenség Személyiségének kedvteléseire emlékezik, mert a Legfelsőbb Úr tettei (līlāi) transzcendentálisak az anyagi energia kötőerőihez képest. Mindent és mindenkit vonzó lelki cselekedetek ezek, s ezért a Legfelsőbb Úr lelki cselekedeteinek örökös társasága megtisztítja a feltételekhez kötött lelket, s végül elmetszi az anyagi kötelékek csomóját.

Az anyagi rabságból történő kiszabadulás tehát az odaadó szolgálat mellékterméke. Pusztán a lelki tudás elsajátítása nem elegendő, hogy biztosítsa a felszabadulást: e tudás fölött    —    mint egy fedőrétegnek    —    ott kell lennie az odaadó szolgálatnak, hogy végső soron egyedül az legyen uralkodó. Csak ezután válik lehetővé a felszabadulás. Még a munkájuk gyümölcsére törekvők visszahatást eredményező tettei is felszabaduláshoz vezethetnek, ha odaadó szolgálattal egészülnek ki. Az odaadó szolgálattal társuló karmát karma-yogának nevezik, az odaadó szolgálattal párosuló tapasztalati tudást pedig jñāna-yogának. A tiszta bhakti-yoga azonban nem függ a karmától és a jñānától, mert amellett, hogy egyedül ez képes az embert kiszabadítani a feltételekhez kötött életből, az Úrnak végzett transzcendentális szerető szolgálattal is megjutalmazza.

Ezért minden értelmes embernek, aki a csekély tudású átlagembernél magasabb szinten áll, örökké emlékeznie kell az Istenség Személyiségére azáltal, hogy hall Róla, dicsőíti Őt, emlékezik Rá és imádja Őt mindig, szünet nélkül. Ez az odaadó szolgálat tökéletes útja. A vṛndāvanai Gosvāmīk, akiket Śrī Caitanya Mahāprabhu hatalmazott fel, hogy a bhakti kultúráját prédikálják, szigorúan követték ezt a szabályt, s hogy javunkra váljon, hatalmas terjedelmű irodalmat hagytak hátra a transzcendentális tudományról. Kijelölték az utat a különféle kasztok és életrendek minden embere számára, a Śrīmad-Bhāgavatam és a többi hiteles szentírás alapján.