HU/SB 1.2.3
3. VERS
- yaḥ svānubhāvam akhila-śruti-sāram ekam
- adhyātma-dīpam atititīrṣatāṁ tamo ’ndham
- saṁsāriṇāṁ karuṇayāha purāṇa-guhyaṁ
- taṁ vyāsa-sūnum upayāmi guruṁ munīnām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—ő, aki; sva-anubhāvam—saját maga elsajátított (tapasztalt); akhila—mindenütt; śruti—a Védák; sāram—java; ekam—az egyetlen; adhyātma—transzcendentális; dīpam—fáklyaláng; atititīrṣatām—vágyik arra, hogy legyőzze; tamaḥ andham—a legsötétebb anyagi lét; saṁsāriṇām—a materialista embereké; karuṇayā—indokolatlan kegyéből; āha—mondta; purāṇa—a Védák kiegészítése; guhyam—nagyon bizalmas; tam—neki; vyāsa-sūnum—Vyāsadeva fiának; upayāmi—hadd ajánljam fel hódolatomat; gurum—lelki tanítómester; munīnām—a nagy bölcseknek.
FORDÍTÁS
Hadd ajánljam tiszteletteljes hódolatomat neki [Śukának], minden bölcs lelki tanítómesterének, Vyāsadeva fiának, aki az anyagi lét legsötétebb régiói átszeléséért küzdő, rendkívül materialista felfogású emberek iránti mélységes együttérzéséből elbeszélte a védikus tudás legjavának e bensőséges kiegészítését, miután tapasztalati úton ő maga is elsajátította.
MAGYARÁZAT
Ebben az imában Śrīla Sūta Gosvāmī a Śrīmad-Bhāgavatam teljes bevezetését összegzi. A Śrīmad-Bhāgavatam a Vedānta-sūtrák természetes kiegészítő magyarázata. A Vedānta-sūtrákat, azaz a Brahma-sūtrákat Vyāsadeva állította össze azzal a céllal, hogy átadja a védikus tudás legjavát, s ennek természetes magyarázata a Śrīmad-Bhāgavatam. Śrīla Śukadeva Gosvāmī a Vedānta-sūtra tökéletes megvalósítást elért mestere volt, következésképpen személyes megvalósítás volt a birtokában a magyarázatot, a Śrīmad-Bhāgavatamot illetően is. Ám hogy határtalan kegyében részesítse a megzavarodott materialistákat, akik meg akarnak szabadulni a tudatlanságtól, elbeszélte — ekkor első ízben — ezt a titkos tudományt.
Nincs értelme arról vitatkozni, hogy boldog lehet-e egy materialista. Egyetlen materialista sem lehet boldog — legyen szó akár a hatalmas Brahmāról, akár egy jelentéktelen hangyáról. A boldogság elérése érdekében mindenki hosszú távra tervez, de az anyagi természet törvényei meghiúsítják minden próbálkozásukat. Ezért az anyagi világot Isten teremtése legsötétebb régiójának nevezik. A boldogtalan materialisták ennek ellenére kijuthatnának belőle, pusztán azzal a vággyal, hogy ki akarnak jutni. Sajnos azonban olyan ostobák, hogy nem akarnak megmenekülni. Ezért aztán a tevéhez hasonlítják őket, amely tüskés ágakat eszik, mert szereti az ágak vérrel keveredő ízét, s nem veszi észre, hogy az saját vére, s hogy az ágak felsértik a nyelvét. Éppen így tűnik a materialista számára is saját vére oly édesnek, mint a méz, s bár minden, amit anyagi téren létrehoz, csupán gondot okoz neki, nem akar elmenekülni. Az ilyen materialistákat nevezik karmīknak. Ezer és ezer karmī közül csak egynéhány fárad bele az anyagi foglalatosságokba, s vágyik arra, hogy kijusson e labirintusból. Az ilyen intelligens embereket jñānīknak nevezik. A Vedānta-sūtra ezeknek a jñānīknak szól. Śrīla Vyāsadeva azonban — lévén a Legfelsőbb Úr inkarnációja — előre látta, hogy a lelkiismeretlen emberek helytelenül alkalmazzák majd a Vedānta-sūtrát, ezért ő maga egészítette ki azt a Bhāgavata Purāṇával. Egyértelmű tehát, hogy a Bhāgavatam a Brahma-sūtrák eredeti magyarázata. Śrīla Vyāsadeva átadta a Bhāgavatamot fiának, Śrīla Śukadeva Gosvāmīnak, aki már a transzcendencia felszabadult szintjén állt. Śrīla Śukadeva maga is megvalósította, majd magyarázatot fűzött hozzá. Kegyéből a Bhāgavata-vedānta-sūtra minden olyan őszinte lélek előtt feltárul, aki ki akar jutni az anyagi létből.
A Śrīmad-Bhāgavatam a Vedānta-sūtra egyedülálló magyarázata. Śrīpāda Śaṅkarācārya szándékosan nem fűzött hozzá magyarázatot, mert tudta, hogy a természetes magyarázatot nehezen tudná felülmúlni. Megírta a Śārīraka-bhāṣyát, állítólagos követői pedig elítélték a Bhāgavatamot mint „újkeletű” művet. Nem szabad, hogy félrevezessenek bennünket ezek a nézetek, amelyeket a Māyāvāda-iskola szorgalmaz a Bhāgavatam ellen. Ebből a bevezető ślokából a kezdő tanulónak meg kell értenie, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam az egyetlen olyan transzcendentális írás, amely a paramahaṁsáknak szól, azoknak, akik teljesen mentesek az irigységnek nevezett anyagi betegségtől. A Māyāvādīk irigyek az Istenség Személyiségére, annak ellenére, hogy Śrīpāda Śaṅkarācārya elismerte: Nārāyaṇa, az Istenség Személyisége fölötte áll az anyagi teremtésnek. Az irigy Māyāvādīk nem tudják megközelíteni a Bhāgavatamot, akik azonban valóban vágynak arra, hogy kijussanak ebből az anyagi létből, azok menedéket találhatnak a Bhāgavatamnál, mert azt a felszabadult Śrīla Śukadeva Gosvāmī beszélte el. Ez az a transzcendentális fáklyaláng, melynek fényénél az ember tökéletesen láthatja a transzcendentális Abszolút Igazságot, akit Brahmanként, Paramātmāként és Bhagavānként lehet megvalósítani.