HU/SB 1.2.33
33. VERS
- asau guṇamayair bhāvair
- bhūta-sūkṣmendriyātmabhiḥ
- sva-nirmiteṣu nirviṣṭo
- bhuṅkte bhūteṣu tad-guṇān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asau—az a Felsőlélek; guṇa-mayaiḥ—a természet kötőerői által befolyásolt; bhāvaiḥ—természetesen; bhūta—teremtett; sūkṣma—finom; indriya—érzékek; ātmabhiḥ—az élőlények által; sva-nirmiteṣu—Saját teremtésébe; nirviṣṭaḥ—behatol; bhuṅkte—élvezetre ad lehetőséget; bhūteṣu—az élőlényekben; tat-guṇān—a természet azon kötőerői.
FORDÍTÁS
A Felsőlélek behatol a teremtett lények testébe, akik az anyagi természet kötőerőinek hatása alatt állnak, s akik így az Ő akaratából élvezik e kötőerők hatásait a finom fizikai elmével.
MAGYARÁZAT
Nyolcmillió-négyszázezer életforma létezik, a legmagasabb rendű intelligenciával rendelkező Brahmātól kezdve egészen a legparányibb hangyáig, s mindannyian finom fizikai elméjük és durva anyagi testük vágyai szerint élvezik az anyagi világot. A durva anyagi test alapja a finom fizikai elme állapota, az érzékek pedig az élőlény vágyai szerint jönnek létre. Az Úr mint Paramātmā segíti az élőlényt, hogy anyagi boldogságban lehessen része, mert az élőlény teljesen tehetetlen vágyai elérése terén. Ő tervez, az Úr végez. Másrészt azonban az élőlények az Úr szerves részei, így egyek Vele. A Bhagavad-gītāban az Úr a különféle testekben megjelenő élőlényeket a fiainak nevezi. Egy fiú szenvedése és boldogsága közvetve az apa szenvedése és boldogsága is, mégsem hat közvetlenül az apára. Ő olyan kegyes, hogy szüntelenül az élőlénnyel marad Paramātmāként, s mindig arra törekszik, hogy a valódi boldogság felé vezesse őt.