HU/SB 1.2.32
32. VERS
- yathā hy avahito vahnir
- dāruṣv ekaḥ sva-yoniṣu
- nāneva bhāti viśvātmā
- bhūteṣu ca tathā pumān
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yathā—amennyire; hi—pontosan úgy; avahitaḥ—áthat; vahniḥ—tűz; dāruṣu—a fában; ekaḥ—egy; sva-yoniṣu—a megnyilvánulás forrása; nānā iva—mint a különféle lények; bhāti—megvilágítja; viśva-ātmā—az Úr mint Paramātmā; bhūteṣu—az élőlényekben; ca—és; tathā—ugyanúgy; pumān—az Abszolút Személy.
FORDÍTÁS
Az Úr Felsőlélekként mindent áthat, ahogyan a tűz járja át a fát, ezért sokfélének tűnik, noha Ő az abszolút, az egyetlen.
MAGYARÁZAT
Az Úr Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyik teljes része révén megjelenik szerte az anyagi világban, s léte még az atomenergiában is érzékelhető. Az anyag, az antianyag, a proton, a neutron stb. nem mások, mint az Úr Paramātmā-arculatának megnyilvánulásai. Ahogyan a fából megnyilvánulhat a tűz, vagy ahogyan a tejből vajat lehet köpülni, az Úr jelenléte Paramātmāként ugyanígy érezhető a transzcendentális témák megfelelő hallgatásának és ismétlésének folyamata által, amelyeket a Védikus Irodalom — különösen az Upaniṣadok és a Vedānta — tárgyal. A Śrīmad-Bhāgavatam ezeknek a Védikus Írásoknak a hiteles magyarázata. Az Urat megismerhetjük a transzcendentális üzenet hallgatása révén. Ez az egyetlen módszer, amelynek segítségével tapasztalatot szerezhetünk arról, ami transzcendentális. Ahogyan a fát a tűz gyújtja meg, az ember isteni tudata egy másik isteni kegy által lobbanhat lángra. Ő Isteni Kegyelme, a lelki tanítómester lángra tudja lobbantani a lelki tüzet a fához hasonló élőlényből azáltal, hogy megfelelő lelki üzenetet ad át neki, fogékony fülein keresztül. Ezért az ember csakis figyelmes füllel forduljon a megfelelő lelki tanítómesterhez, s így lépésről lépésre valósággá válhat számára az isteni lét. Egyedül ebben a folyamatban rejlik az állati és az emberi lét közötti különbség. Az ember tud megfelelően hallgatni, míg az állat erre nem képes.