HU/SB 1.3.32
32. VERS
- ataḥ paraṁ yad avyaktam
- avyūḍha-guṇa-bṛṁhitam
- adṛṣṭāśruta-vastutvāt
- sa jīvo yat punar-bhavaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ataḥ—ez; param—túl; yat—amely; avyaktam—megnyilvánulatlan; avyūḍha—forma nélküli; guṇa-bṛṁhitam—a kötőerők hatása alatt; adṛṣṭa—nem látható; aśruta—nem hallható; vastutvāt—olyan, mint az; saḥ—az; jīvaḥ—élőlény; yat—ami; punaḥ-bhavaḥ—újra és újra megszületik.
FORDÍTÁS
E durva formaérzékelésen túl a formának van egy finomabb megjelenése is, amely alak nélküli és láthatatlan, nem hallható és megnyilvánulatlan. Az élőlény formája túl van e finomabb szintű megjelenésen, másképp nem születhetne meg újra és újra.
MAGYARÁZAT
Ahogy a durva anyagi megnyilvánulást az Úr gigantikus testeként lehet felfogni, van egy felfogás a finomabb formájáról, amelyet látása, hallása vagy megnyilvánulása nélkül lehet megvalósítani. Valójában azonban a test e durva vagy finom felfogásai az élőlénnyel vannak kapcsolatban. Az élőlény e durva anyagi vagy finom pszichikai léten túl lelki formával rendelkezik. A durva anyagi test és a pszichikai működés mind leáll, amint az élőlény elhagyja a látható, durva anyagi testet. Valójában azért mondjuk, hogy az élőlény eltávozott, mert nem látható és nem hallható többé. Ha az élőlény mély álomba merül, s durva anyagi teste nem cselekszik, lélegzése alapján akkor is tudjuk, hogy a testben van. Tehát az, hogy az élőlény elhagyja a testét, nem azt jelenti, hogy az élő lélek nem létezik. A lélek ott van, másképp hogyan születhetne meg újra és újra?
Ebből levonhatjuk a következtetést, hogy az Úr örökké létezik transzcendentális formájában, amely nem durva és nem is finom anyagi, mint az élőlényé; az Ő testét sohasem lehet összehasonlítani az élőlény durva és finom fizikai testével. Isten testéről minden ilyen felfogás csak képzeletbeli. Az élőlény örök lelki formával rendelkezik, amelyet csak anyagi beszennyezettsége köt feltételekhez.