HU/SB 1.3.36
36. VERS
- sa vā idaṁ viśvam amogha-līlaḥ
- sṛjaty avaty atti na sajjate ’smin
- bhūteṣu cāntarhita ātma-tantraḥ
- ṣāḍ-vargikaṁ jighrati ṣaḍ-guṇeśaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saḥ—a Legfelsőbb Úr; vā—vagy; idam—ez; viśvam—megnyilvánult univerzumok; amogha-līlaḥ—akinek a cselekedetei tiszták; sṛjati—teremt; avati atti—fenntart és megsemmisít; na—nem; sajjate—hatással van rá; asmin—bennük; bhūteṣu—minden élőlényben; ca—szintén; antarhitaḥ—benne élve; ātma-tantraḥ—független; ṣāṭ-vargikam—fenségének minden energiájával felruházva; jighrati—felszínes kapcsolat, mint egy illat szagolása; ṣaṭ-guṇa-īśaḥ—a hat érzék mestere.
FORDÍTÁS
Az Úr, akinek tettei örökké tiszták, a hat érzék mestere, s hat fensége teljében mindenható. Ő teremti meg a megnyilvánult univerzumokat, majd fenntartja és megsemmisíti őket, anélkül hogy a legparányibb mértékben hatásuk alá kerülne. Jelen van minden élőlényben, s mindig független.
MAGYARÁZAT
Az Úr és az élőlények között az elsődleges különbség az, hogy az Úr a teremtő, az élőlények pedig a teremtmények. A versben az Urat amogha-līlaḥ-nak nevezik, ami azt jelzi, hogy teremtésében semmi nincs, ami bánatot okozhatna. Azok, akik teremtésében zavart okoznak, maguk válnak zavarttá. Az Úr minden anyagi hatás fölött áll, mert teljes hat fenségével — gazdagsággal, erővel, hírnévvel, szépséggel, tudással és lemondással —, s így Ő az érzékek mestere. Ő teremti meg, tartja fenn és semmisíti meg idővel e megnyilvánult univerzumokat, hogy jó útra terelje az élőlényeket, akik a háromféle nyomorúságtól szenvednek ezekben az univerzumokban, s mindezt anélkül, hogy e tettek a legkisebb mértékben befolyásolnák Őt. Csupán felületesen kapcsolódik az anyagi teremtéshez, mint ahogyan az illatot érezzük, anélkül hogy az illat forrását megérintenénk. Azok tehát, akik istentagadók, sohasem érhetik el Őt, legnagyobb erőfeszítéseik ellenére sem.