HU/SB 1.3.37
37. VERS
- na cāsya kaścin nipuṇena dhātur
- avaiti jantuḥ kumanīṣa ūtīḥ
- nāmāni rūpāṇi mano-vacobhiḥ
- santanvato naṭa-caryām ivājñaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—nem; ca—és; asya—az Övé; kaścit—bárki; nipuṇena—ügyesen; dhātuḥ—a teremtőé; avaiti—tudhat; jantuḥ—az élőlény; kumanīṣaḥ—csekély tudással; ūtīḥ—az Úr cselekedetei; nāmāni—az Ő nevei; rūpāṇi—az Ő formái; manaḥ-vacobhiḥ—az elme találgatásai vagy szónoklatok által; santanvataḥ—előad; naṭa-caryām—drámai színdarab; iva—mint; ajñaḥ—az ostoba.
FORDÍTÁS
A csekély tudással rendelkező ostobák nem ismerhetik meg azt a transzcendentális természetet, amely az Úr formái, nevei és cselekedetei mögött rejlik, aki úgy játszik, akár egy színész egy színdarabban. Még arra sem képesek, hogy ezeket találgatásaikkal, szavaikkal kifejezzék.
MAGYARÁZAT
Senki sem adhat helytálló leírást az Abszolút Igazság transzcendentális természetéről. Azt mondják ezért, hogy Ő túl van az elme és a beszéd kifejezőképességének határain. Mégis van néhány csekély tudású ember, aki tökéletlen elmebeli találgatásokkal és tetteinek helytelen tolmácsolásával próbálja megérteni az Abszolút Igazságot. Egy laikus számára az Úr cselekedetei, megjelenése és eltávozása, nevei, formái, környezete, személyiségei és minden, ami kapcsolatban áll Vele, mind rejtélyesnek látszanak. Kétféle materialista van: a gyümölcsöző munkát végző és az empirikus filozófus. A gyümölcsöző munkát végzők gyakorlatilag semmit nem tudnak az Abszolút Igazságról, az elméjükben spekulálók pedig, miután gyümölcsöző tetteikben kudarcot vallottak, az Abszolút Igazság felé fordulnak, és elméjükben, találgatásokkal próbálják megérteni. Számukra az Abszolút Igazság misztérium, ahogyan a bűvész varázslata rejtély marad a gyerekeknek. A hitetlenek, akiket a Legfelsőbb Lény varázslata megtévesztett, s akik talán nagyon ügyesek gyümölcsöző munkájuk és elmebeli találgatásaik terén, örök tudatlanságba merülnek. Korlátolt tudásukkal nem hatolhatnak be a transzcendencia titokzatos világába. Az elméjükben spekulálók valamennyivel fejlettebb szinten állnak, mint a közönséges materialisták vagy a gyümölcsöző tetteket végzők, de mivel őket is fogva tartja az illúzió, meggyőződésük, hogy aminek formája és neve van, valamint cselekszik, az csakis az anyagi energia terméke lehet. Számukra a Legfelsőbb Lélek forma nélküli, nincsen neve és nem cselekszik. Ezek a csupán elméjük találgatásaira hagyatkozók az Úr transzcendentális nevét és formáját egyenrangúnak tekintik az anyagi nevekkel és formákkal, ezért valóban tudatlanságba merülnek. Csekélyke tudásukkal nem tudják megközelíteni a Legfelsőbb Lény valódi természetét. Amint a Bhagavad-gītā kijelenti, az Úr helyzete mindig transzcendentális, még akkor is, ha itt van az anyagi világban. Ám a tudatlanok csupán a világ egyik kimagasló egyéniségének tekintik az Urat. Így vezeti félre őket az illuzórikus energia.