HU/SB 1.3.7
7. VERS
- dvitīyaṁ tu bhavāyāsya
- rasātala-gatāṁ mahīm
- uddhariṣyann upādatta
- yajñeśaḥ saukaraṁ vapuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dvitīyam—a második; tu—de; bhavāya—a jólétért; asya—ennek a földnek; rasātala—a legalsó rész; gatām—eltávozott; mahīm—a föld; uddhariṣyan—emel; upādatta—megalapozva; yajñeśaḥ—a tulajdonos vagy legfelsőbb élvező; saukaram—disznó; vapuḥ—inkarnáció.
FORDÍTÁS
Minden áldozat legfelsőbb élvezője egy vadkan-inkarnációként jelent meg [a második inkarnáció], s a föld javát szolgálva kiemelte a bolygót az univerzum alsó régiójából.
MAGYARÁZAT
Ez a vers megmutatja, hogy a szentírások az Istenség Személyisége minden egyes inkarnációjának esetében említést tesznek a sajátos tettről, amelyet végrehajt. Nincsen olyan inkarnáció, amely ne rendelkezne sajátságos, minden esetben rendkívüli feladattal, amelyet egyetlen közönséges élőlény sem hajthat végre. A vadkan-inkarnáció kiemelte a földet a plútói térség szennyes közegéből. Egy piszkos helyről valamit fölvenni vaddisznóra jellemző tett, s a mindenható Istenség Személyisége bemutatta ezt a csodát az asuráknak, akik a földet egy szennyezett térségben rejtették el. Az Istenség Személyisége számára semmi sem lehetetlen, s annak ellenére, hogy egy vadkan szerepét öltötte Magára, mindig transzcendentális szinten marad, s a bhakták imádják Őt.