HU/SB 1.3.8


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


8. VERS

tṛtīyam ṛṣi-sargaṁ vai
devarṣitvam upetya saḥ
tantraṁ sātvatam ācaṣṭa
naiṣkarmyaṁ karmaṇāṁ yataḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

tṛtīyam—a harmadik; ṛṣi-sargam—a ṛṣik korszaka; vai—bizonyára; devarṣitvam—a félistenek bölcseként megjelent inkarnáció; upetya—elfogadva; saḥ—ő; tantram—a Védák magyarázata; sātvatam—amely különösen az odaadó szolgálatra irányul; ācaṣṭa—összegyűjtött; naiṣkarmyam—nem gyümölcsöző; karmaṇām—a munkának; yataḥ—amelyikből.


FORDÍTÁS

A ṛṣik korszakában az Istenség Személyisége megjelent a harmadik felhatalmazott inkarnáció, Devarṣi Nārada alakjában, aki nagy szent a félistenek között. Ő az, aki egybegyűjtötte a Védák azon magyarázatait, amelyek az odaadó szolgálattal foglalkoznak, s amelyek a nem gyümölcsöző tettekre ösztönöznek.


MAGYARÁZAT

A nagy Nārada Ṛṣi, az Istenség Személyiségének felhatalmazott inkarnációja szerte az univerzumban hirdeti az odaadó szolgálatot. Az Úr nagy bhaktái az egész univerzumban, a különféle bolygókon és a különféle fajokban mind az ő tanítványai. Śrīla Vyāsadeva, a Śrīmad-Bhāgavatam összeállítója szintén egyike tanítványainak. Nārada a Nārada-pañcarātra szerzője, amely a Védákat magyarázza, különösen az Úr odaadó szolgálatát tartva szem előtt. A Nārada-pañcarātra arra tanítja a karmīkat, vagyis a gyümölcsöző munkát végzőket, hogyan szabaduljanak meg a gyümölcsöző tettek kötelékétől. A feltételekhez kötött lelkek legtöbbje vonzódik a gyümölcsöző tettekhez, mert saját verítékük árán akarják élvezni az életet. Az egész univerzumot a gyümölcsöző munkát végzők népesítik be, a lét minden formájában. A gyümölcsöző munka magában foglal minden anyagi gyarapodásra vonatkozó tervet is. A természet törvénye azonban gondoskodik arról, hogy minden tettnek meglegyen az eredménye, a visszahatása, s a tett végrehajtóját megkötik e visszahatások    —    legyenek akár jók, akár rosszak. A jó tett eredménye a viszonylagos anyagi bőség, míg a rossz tett visszahatása a viszonylagos anyagi boldogtalanság. Az anyagi körülmények azonban    —    legyen az úgynevezett boldogság vagy úgynevezett boldogtalanság    —    végül is csak boldogtalansághoz vezetnek. Az ostoba materialisták nem tudják, hogyan érhetik el a feltételek nélküli állapot szintjén tapasztalható örök boldogságot. Śrī Nārada tudatja ezekkel az ostoba, gyümölcsöző munkát végző emberekkel, hogyan lehet az igazi boldogságot megvalósítani. Arra tanítja e világ beteg embereit, hogyan léphetnek jelenlegi tetteikkel a lelki felszabadulás útjára. Az orvos a betegnek azt javasolja, hogy tejterméket csak túró formájában egyen emésztési bántalmai miatt, amelyek egy másik tejtermék fogyasztásának következményei. Tehát lehet, hogy a betegség oka és a betegség ellenszere egy és ugyanaz, ám a bajt olyan jártas orvosnak kell kezelnie, mint Nārada. A Bhagavad-gītā szintén azt a megoldást ajánlja, hogy az ember szolgálja munkája gyümölcsével az Urat, s ez elvezeti majd a naiṣkarmya, a felszabadulás útjára.