HU/SB 1.5.20
20. VERS
- idaṁ hi viśvaṁ bhagavān ivetaro
- yato jagat-sthāna-nirodha-sambhavāḥ
- tad dhi svayaṁ veda bhavāṁs tathāpi te
- prādeśa-mātraṁ bhavataḥ pradarśitam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
idam—ez; hi—egész; viśvam—világegyetem; bhagavān—a Legfelsőbb Úr; iva—majdnem ugyanaz; itaraḥ—különbözik tőle; yataḥ—akitől; jagat—a világok; sthāna—létezik; nirodha—megsemmisülés; sambhavāḥ—teremtés; tat hi—minden; svayam—személyesen; veda—tud; bhavān—jómagad; tathā api—mégis; te—neked; prādeśa-mātram—csupán áttekintés; bhavataḥ—neked; pradarśitam—elmagyaráztam.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége Maga ez a világmindenség, mégis különbözik tőle. Egyedül Tőle származik ez a kozmikus megnyilvánulás, amely Benne nyugszik, és Bele merül majd a megsemmisülés után. Te jól tudod mindezt; én csupán egy rövid áttekintést adtam.
MAGYARÁZAT
Egy tiszta bhakta felfogása Mukundáról, az Úr Śrī Kṛṣṇáról egyszerre személyes és személytelen. A személytelen kozmikus lét is Mukunda, mert Mukunda energiájának kiáradása. Egy fa például teljes egységet alkot, míg a fa levelei és ágai csak a fa kiterjedései, szerves részei. A fa levelei és ágai szintén a fa, de a fa maga nem csupán a levelek és az ágak összessége. A védikus magyarázat, mely szerint a kozmikus teremtés egésze nem más, mint Brahman, azt jelenti, hogy mivel minden a Legfelsőbb Brahmanból ered, semmi sem különálló tőle. Hasonlóan a test szerves részeit, a kezeket és a lábakat testnek nevezzük, de a test, mint teljes egység nem csupán a kezek s a lábak. Az Úr az örökkévalóság, a tudás és a szépség transzcendentális formája, s így energiájának teremtése részlegesen öröknek, tudással telinek és gyönyörűnek tűnik. Ezért a rabul ejtett feltételekhez kötött lelkek, akik māyā, a külső energia befolyása alatt állnak, az anyagi természet hálójának csapdájába estek. Számukra ez jelent mindent, mert nem ismerik az Urat, az elsődleges okot. Arról sem tudnak, hogy ha a test szerves részei különválnak a test egészétől, többé már nem ugyanazok a kezek és lábak, mint amikor még hozzá tartoztak. Ehhez hasonlóan egy istentelen civilizáció, amely eltávolodott az Istenség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális szerető szolgálatától, éppen olyan, mint a különálló kezek és lábak. Ezek a szerves részek lehet, hogy kezeknek és lábaknak tűnnek, de nem képesek cselekedni. Az Úr bhaktája, Śrīla Vyāsadeva jól tudja ezt. Śrīla Nārada azt is tanácsolja neki, hogy úgy fejtse ki a gondolatot, hogy a csapdába esett feltételekhez kötött lelkek megtanulhassák tőle, hogyan értsék meg a Legfelsőbb Urat mint elsődleges okot.
A védikus magyarázat szerint az Úr teljes hatalommal rendelkezik, s így legfelsőbb energiái mindig tökéletesek és azonosak Vele. Az anyagi és a lelki világ minden hozzá tartozó dologgal együtt egyaránt az Úr külső és belső energiáinak kiterjedése. Összehasonlítva őket a külső energia alacsonyabb rendű, a belső energia pedig felsőbbrendű. A felsőbbrendű energia az életerő, s ezért az teljesen azonos az Úrral, míg a külső energia, mivel tehetetlen, csak részben azonos Vele. A két energia egyike sem egyenlő az Úrral, s nem is hatalmasabb Nála, aki minden energia forrása. Mindig az Ő irányítása alatt állnak, pontosan úgy, ahogyan az elektromos energia, bármilyen hatalmas is, mindig a mérnök irányítása alatt áll.
Az ember és a többi élőlény mind az Úr belső energiájának termékei, így az élőlény szintén azonos az Úrral, ám sohasem egyenlő Vele vagy hatalmasabb Nála. Az Úr és az élőlények mind egyének. Az anyagi energia segítségével az élőlények is teremtenek valamit, de egyetlen általuk teremtett dolog sem egyenlő az Úr teremtésével, s nem nagyobb annál. Lehet, hogy az ember megalkot egy kis játék űrszondát és a világűrbe juttatja, de ez nem jelenti azt, hogy tud olyan bolygókat teremteni, mint a Föld és a Hold, s hogy pályájukon tudja tartani őket, ahogyan az Úr. A csekély tudású emberek azt állítják, hogy egyenlőek az Úrral — pedig sohasem lehetnek egyenlőek Vele; az nem lehetséges. Az emberi lény a teljes tökéletesség elérése után az Úr tulajdonságainak nagy részére (legföljebb hetvennyolc százalékára) szert tehet, de sohasem múlhatja felül Őt, és sohasem válhat Vele egyenlővé. Csupán beteges állapotukban tarthatják magukat az ostobák azonosnak az Úrral, s így az illuzórikus energia félrevezeti őket. A félrevezetett élőlényeknek ezért el kell fogadniuk az Úr felsőbbrendűségét, s hozzá kell járulniuk odaadó szolgálatához. Erre lettek teremtve, s enélkül nem lehet béke és nyugalom a világon. Śrīla Nārada azt tanácsolja Śrīla Vyāsadevának, hogy fejtse ki ezt a gondolatot a Bhāgavatamban- A Bhagavad-gītā ugyanezt az eszmét magyarázza el: add át magad az Úr lótuszlábainak. Ez az egyetlen kötelessége a tökéletes emberi lénynek.