HU/SB 1.5.19
19. VERS
- na vai jano jātu kathañcanāvrajen
- mukunda-sevy anyavad aṅga saṁsṛtim
- smaran mukundāṅghry-upagūhanaṁ punar
- vihātum icchen na rasa-graho janaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na—soha; vai—bizonyára; janaḥ—egy személy; jātu—bármikor; kathañcana—valahogyan; āvrajet—nem lesz kitéve; mukunda-sevī—az Úr bhaktája; anyavat—mint mások; aṅga—ó, kedvesem; saṁsṛtim—anyagi lét; smaran—emlékezve; mukunda-aṅghri—az Úr lótuszlábaira; upagūhanam—megölelve; punaḥ—újra; vihātum—kész arra, hogy feladja; icchet—vágy; na—sohasem; rasa-grahaḥ—az, aki érezte az ízt; janaḥ—személy.
FORDÍTÁS
Kedves Vyāsám! Az Úr Kṛṣṇa bhaktája még akkor sem zuhan az anyagi létbe, mint mások (például a gyümölcsöző munkát végzők), ha valahogyan visszaesik, mert az, aki egyszer megérezte az Úr lótuszlábainak ízét, nem tud semmi mást tenni, mint újra és újra arra az eksztázisra emlékezni.
MAGYARÁZAT
Az Úr bhaktája automatikusan elveszíti érdeklődését az anyagi világ bűvölete iránt, mert ő rasa-graha: egyszer már megérezte az Úr Kṛṣṇa lótuszlábainak édes ízét. Számtalan példa van arra, hogy az Úr bhaktái a kedvezőtlen körülmények miatt visszaestek, akár a gyümölcsöző munkát végzők, akik mindig hajlamosak a visszaesésre. De annak ellenére, hogy visszaesik, egy bhakta sohasem hasonlítható egy kudarcot vallott karmīhoz- A karmī saját gyümölcsöző tetteinek visszahatásától szenved, míg a bhakta jó útra tér a büntetéstől, amit Maga az Úr mér ki rá. Egy árva gyermek szenvedése és a király szeretett gyermekének szenvedése nem hasonlítható össze. Az árva valóban sajnálatra méltó, mert nincs senki, aki törődne vele, de egy gazdag ember szeretett fiát, bár látszólag éppen olyan helyzetben van, mint az árva, atyja mindig megvédelmezi. Az Úr bhaktája néha — nem megfelelő társasága miatt — a gyümölcsöző munkát végzőkhöz válik hasonlóvá, akik uralkodni akarnak az anyagi természet fölött. Egy kezdő bhakta ostobán az odaadó szolgálatért cserébe anyagi hatalomra vágyik. Az ilyen ostoba bhaktát néha Maga az Úr teszi próbára, s különleges kegyéből megvon tőle minden anyagi áldást. Ezáltal a megzavarodott bhaktát barátai és rokonai cserbenhagyják, így az Úr kegyéből újra felocsúdik, s újra készen áll az odaadó szolgálatra.
A Bhagavad-gītā elmondja azt is, hogy a sikertelen bhakták lehetőséget kapnak, hogy rendkívül képzett brāhmaṇák családjában vagy gazdag kereskedő-családban szülessenek meg. Az ilyen körülmények közé kerülő bhakta nem olyan szerencsés, mint az, akit az Úr megbüntet s látszólag reménytelenségbe sodor. Az a bhakta, aki az Úr akaratából kilátástalan helyzetbe kerül, szerencsésebb azoknál, akik jó családban születnek. A jó családban született sikertelen bhakták elfelejthetik az Úr lótuszlábait, mert nem elég szerencsések. A reménytelen helyzetbe került bhakták szerencsésebbek: sorsukat minden tekintetben reménytelennek ítélve hamarosan visszatérhetnek az Úr lótuszlábaihoz.
A tiszta odaadó szolgálat olyan lelki élvezetet nyújt, hogy a bhakta automatikusan közömbössé válik az anyagi élvezettel szemben. Ez az odaadó szolgálat fejlődésében a tökéletesség jele. Egy tiszta bhakta mindig az Úr Śrī Kṛṣṇa lótuszlábaira gondol, s egy pillanatra sem felejti el, a három világ minden kincséért sem.